Pfeifer Ferdinánd: Falkavadászatok és az akadályverseny-sport / Budapest, Pfeifer, 1922. / Sz.Zs. 1618

ifj. Erdődy Rudolf gróf: Előszó

7 szinte kizárják. El kell tehát hagynunk az orthodoksz rókavadász álláspontját, mely (valljuk be, nem mindég teljesen pose-mentesen) alárendelt minőségű mulatságnak tartott minden más után való vadászatot, és, ha annyit is lehetséges lesz elérnünk, tudjunk megelégedni azon, sokszor teljesen kielégítő sporttal, melyet nyúl- vagy vonzalékra vadászó falkával élvezhetünk. A jelenlegiekhez hasonló viszonyok, ezt vigaszul és bizalmunk fentartására tartsuk szem előtt, nem először sújtják a magyar falkászokat. Az 1848. utáni években hazánkban ugyancsak teljesen szünetelt e sport. Wenckheim Béla báró, az akkori viszonyokról írva azt meséli, hogy a falka-sport ezen pangási idejében „az árván maradt huntsman" avval vigasztalódott, hogy „ami volt, annak ismét lennie kell, ha fogékonyság és szenvedélyes részvét létezik iránta a nemes lelkekben". És Wenckheim Bélának megadatott, hogy a magyar falka-sport feléledéséről írva azt mondhatta, hogy „ezen jövendölés beteljesült". Bár mondhassuk mi is egy kor be teljesülteknek ia jövőbe helyezett reményeinket! Az akadályverseny-sport, mely .szintén tárgyát képezi e könyvnek, nálunk jelenleg már meg van honosodva. Igaz, hogy korántsem azon magaslaton áll hazánkban, mint Angliában, Francia- vagy Németországban, de remélnünk lehet, hogy hívei és a vele foglalkozó egyletek segítségével még nagyobb fejlődésnek fog indulni. Midőn ezen szebb időkben írt, és eredetileg gondtalanabb embereknek szánt könyvecske a nyilvánosság elé kerül, azt kívánom neki, hogy ne csak egyedül az legyen a sorsa, miszerint későbbi idők krónikásainak adatokkal szolgáljon régi emberekről, régi időtöltésekről és szokásokról, de hogy legyen még szakkönyve nálunk kedvelt sportoknak, és hogy legyenek* még hazánkban emberek, kik belőle merítik azt az igazi jó sport-szellemet és lelkesedést, mely szerzőjét indította a megírására. 1921. március havában. Ifj. gr. Erdödy Rudolf.