Ölvedy Károly: A vizslatanitó. Okszerű tankönyv a vizslák betanítása és miként való alkalmazásáról / Szombathely, Bertalanffy, 1874. / Sz.Zs. 1498

Harmadik rész

ill a vizre vivéssél kár a ,jó mezei vizslát elrontani. A vizi kutyának nagyobb szabadsága van. és az orra is jobban meg van védve az 'elromlástól. Azért mindenkor is szükséges, begy egy szenvedélyes lövésznek két vizslája legyen. A rojtos farkú angol vizslákat mint amúgy is vizi kutyákat no ni szükséges a vízben tanítani. Ezek azonban a mezőn is igen jól használhatók', mert kitűnő szaglásuk van. Ha valaki vízben akarja tanítani vizsláját, ekként cselekedjék: midőn az már kilencz hónapos mult, ha a viz meleg, először csak a viz szélérc vessen valamit : ha azt kihozza, simítsa meg, s adjon neki egy darab kenyeret : azon nap ismételje ezt háromszor-négyszer, másnap már a harmadik hajításnál tovább kell vetni a tárgyat, s igy mindennap távolabb, inig a vizsla annyira neki bátorodik, hogy a legmeredekebb partról is beugrik a vízbe az elvetett tárgy után. Ha a tárgyat egyszerre meszszire veti el a parttól a lövész, akkor az mindig félni fog, és soha sem apportirozik jól. Erőszakosan soha se bánjon vele, mert ugy soha sem megy vizbe. Némely vizsla maga is kijár vadászni, s ezt különösen az angol