Ölvedy Károly: A vizslatanitó. Okszerű tankönyv a vizslák betanítása és miként való alkalmazásáról / Szombathely, Bertalanffy, 1874. / Sz.Zs. 1498

Második rész

20 van. s egyik kézben ezt. másikban pedig egy botot tartva, ugv riaszsza el magától a kutyát, hogy az a kanapé vagy ágy alá meneküljön, ekkor füttyentsen neki, s ha egy füttyentésre elő nem jön. huzza meg jól a zsineget, vagyis kényszerítse az előjövetelre : mikor aztán kijön, lceesegtetésiil adjon neki egy darab kenyeret. Iv/en módot az udvaron is próbálgatva, az eb bizonvnyal engedelmességhez szokik. A szóíogadásban is eléggé képzett ebet ezután a lövés hangjához kell hozzá szoktatni. I gyanis a lövész tegyen szúrós kor-, mányiszíjat a tanítás alatt álló eb nyakára, és kormányszijjal összeköttetésben álló zsinegre lépve, valakivel vettessen fel egy döglött madarat, vagy kissé niegszárnyasodott galambot, és lőjjön vaktöltéssen a felvetett tárgyra: ha a kutya megugrik. Imzza vissza és verje meg jól : ezt mindaddig ismételje, inig a vizsla hozzá szokván a lövéshez. a durranáskor megugrás helyett szép csendesen helyben marad : ekkor küldje a tanításra használt vadért, de ha azt mondja neki ..zurück", az a vadat otthagyva, visszajöjjön. Ha ez is megvan, már akkor tökéletes a vizsla a szobabeli tanításban.