Ölvedy Károly: A vizslatanitó. Okszerű tankönyv a vizslák betanítása és miként való alkalmazásáról / Szombathely, Bertalanffy, 1874. / Sz.Zs. 1498

•' , >9 mindig rendesén elsüljön : mert annak egyenesen a lövész az oka, ha a szerszám jó, és mégsem sül el a fegyver. Minden vadhoz megkívántató minőségű söi'étje legyen : a lövéssel ne hirtelenkedjék, de csepregi se legyen. Egykor egy nemes embernek szolgálója, ugy reggeli nyolcz óra tájban káposztáért menvén a falun kivül levő kertbe, káposzta. válogatás közben esetleg egy heverő nyulat pillantott meg : rögtön haza szaladt bejelenteni a felfedezést. A szolgálótól vezetett fegyveres gazda, midőn a még mindig egy helyen fekvő nyulat meglátta, azt azonnal czélba vette, és czélozott rá mindaddig, mig a templom harangja be nem jelentette a delet: — ekkor eszébe jutván, hogy még délelőtt'a v, kapitányhoz kellett volna menni, elsütötte a puskát, — és a nyulat szerencsésen elhibázta. „Ej be nagyon hirtelenkedtem !" — rnondá. s fejét vakarva bámult a kereket oldó füles után. Azóta aki soká czéloz. csépregi puskásnak neveztetik. A távolságot szemmérték ajá vegye; h gj tó vad ászato kon állóhelyét el ne hagyja: hajtásban alant repülő madarakra ne lőjjön. hogy hajtókat vagy puskásokat meg ne