Nagy-Ölvedy Károly: A fácántenyésztés / Pest, Khór és Wein, 1869. / Sz.Zs. 1499

1. §. Hona, leírása s szokása a fácánnak

— 8 — Felüléskor ballatja kiáltását a fácáűkakas, mely távolra elbailik, és kakak szótagokból áll, ezen kiáltást időszakonként különösen párzás idejekor többször ismételi. Reggel mihelyest szürkülni kezd szintén hallatja szavát; a tyúk kiáltása sokkal gyöngébb mint a kakasé. Azon tájékokon, bol a fácánok félvad állapotban tartatnak, mint az Franciaországban a kapitányságokban előfordúlt, látjuk hogy ezek a madarak csoportonként egyesülnek, mihelyt őket a learatott szántóföldek a szinekbe gyűlni kényszerítik, melyekben tartatnak. Napjában kétszer hagyják el a cserjét táplálék keresés végett, s ekkor napfeljöttével mindnyájan egyszerre útnak indúlnak. Mihelyest a nap a láthatás fölött van bevégzik az élelem keresést, minthogy egyrészről akkor a táplálék igen gazdagon található, más részről pedig a hőség mely iránt igen érzékenyek, őket az erdőbe való visszamenésre szólítja. 5 és 6 óra közt ismét kijönek az erdőből, és esznek, míg — nem beáll az éj, mire aztán visszatérnek az erdőbe, bogy a fákra felüljenek. A fácánok közönségesen 6—7 évig élnek, épen mint a mi bázityukjaiuk. Tudjuk, hogy a fácánsült igen finom s egyszersmind igen egésséges eledel, miért is igen kerestetnek.