Mika Károly: A vizsla parforce-idomítása. Oswald és Wörz nyomán / Budapest, Athenaeum, 1894. / Sz.Zs. 1682

II. A nevelés - 3. A nevelés

7- Pórázon vezetés. A pórázon való vezetést a fiatal vizsla hamar megszokja. Kezdetben mindenik makacskodik, de rövid idő alatt levetkőzi idegenkedését a pórázzal szemben. Összehúzható, u. n. idomitó nyakszijjal látjuk el a fiatal ebet és a vezeték póráz kapcsát a karikába csatoljuk; a vizslát baloldalunkhoz húzzuk s röviden tartva, úgy hogy feje a ballábszárunknál legyen, lassan ide-oda sétálni kezdünk vele. A fiatal állat minden tőle telhetőt meg fog kisérleni, hogy szabaduljon; ordít, rángatódzik, huzatja magát stb., de mindez ne zavarjon; adjunk neki közbe-közbe egy kis pihenőt, beszéljünk hozzá barátságosan s folytassuk ismét útunkat. Háromnégy napon át ily módon egy-egy negyed óráig vezetve, annyira beletörődik, hogy már az utczára is kivezethetjük. Hogy a vezetéken az előrehúzást meg ne szokja, tartsunk egy gyenge vesszőt a bal kezünkben, mellyel »vissza /<< vezényszó mellett az előretörést megakadályozzuk. 8. Engedelmesség. »Ide!«, »jer ide!« Az egészen fiatal vizslát már a legelső időtől kezdve az engedelmességre kell szoktatni. Az által, hogy valahányszor »Jer ide!« vezényszóval és nevén szólítva magunkhoz hivjuk, mindig valami kedves falatot is adunk neki: a vezényszó értelmét és nevét megjegyzi magának. Az »ide!« vezényszó képzete felidézi benne a kellemes érzetét, s ha ehhez az engedelmesség folytán a dicséret által felébresztett önelégültség is járul, a vezényszó helyettesíteni fogja a vele kapcsolatos képzeteket és a fiatal eb, kedvencz falatja nélkül is, jönni fog hívásunkra. Nem szabad azonban figyelmen kivül hagyni azt sem, hogy a fiatal vizsla hamar tudatára jön annak is, hogy ha hibázott, a hibát büntetés követi; ekkor a 51 4*