Mika Károly: A vizsla parforce-idomítása. Oswald és Wörz nyomán / Budapest, Athenaeum, 1894. / Sz.Zs. 1682

II. A nevelés - 3. A nevelés

kísértésnek nem sokáig fog ellenállani s igyekezni fog a legközelebbi darabot óvatosan hatalmába keríteni. A mihelyt a falatot szájába vette, »pfuj !« parancscsal rászólunk, a falatot szájából kivesszük és egy pár gyenge vesszöcsapással helyére kergetjük. Néhányszori ismétlés után, óvakodni fog bármihez is hozzányúlni, ha valaki a szobában van. Ezután következik a második próba: a falatokat a leirt módon lerakva és a vizslának a kellő figyelmeztetéssel megmutatva, a vizslát a szobában magára hagyjuk s a szomszéd szobában lehetőleg úgy helyezkedünk el, hogy akár a kulcslyukon keresztül, akár az ablakon át mindent láthassunk, mi a szobában történik, hogy a kellő időben közbeléphessünk. Ha a vizsla ily módon is kiállja már a próbát, éjjel tesszük próbára önuralmát. Valahányszor reggel csak egyetlen falat is hiányzik, nyakon csípjük, a hiányzó falat helyéhez visszük, megfenyítjük; ha nem hiányzik, megdicsérjük; de azért a megmaradt falatokat semmi körülmény között sem adjuk neki. Ily módon 4—6 éj után önuralma kellő módon megerősödik. 6. Emberek megtámadása, há\i szárnyasok stb. hajszolása, megfojtása. A legtöbb vizsla már természetéből kifolyólag, az emberrel szemben nem igen lép fel támadólag, annál kevésbbé harapós; az által, hogy folyton emberek társaságában van, inkább a barátkozásra hajlandó s csak a rossz példa, vagy a szoktatás és hecczelés által válik marakodóvá és harapóssá. A fiatal vizsla kezdetben inkább félelemből, mint rosz indulatból, az idegeneket meg szokta ugatni, miről hamar leszoktatjuk ha egypárszor megbüntetjük. Gyakoribb eset az, hogy midőn a vizslát akár vadászatra, akár sétára magunkMika: A vizsla idomítása. 49 4