Mika Károly: A vizsla parforce-idomítása. Oswald és Wörz nyomán / Budapest, Athenaeum, 1894. / Sz.Zs. 1682

II. A nevelés - 2. A testi nevelés

ban maradjon gazdája mellett, engedelmeskedjék, pórá­zon vezethető legyen. Végre a nevelés folytán arra is rászoktathatjuk, hogy ébersége által magát hasznossá tegye. A nevelésnél járjunk el rends\eresen és marad­junk mindég következetesek. A nevelésnek azon módja, melyet különösen a városban lakók szoktak követni, hogy t. i. fiatal ebet falura vagy pedig valamelyik professionátus »Hunde­mutter«-hoz adják hosszabb vagy rövidebb időre nevelőbe, mig a dressurára megérik, rendesen nem ér semmit. Ha ezeken a helyeken a testi fejlődés feltételei meg is vannak, a szellemi nevelést rendesen annyira elhanyagolják, hogy az 5—6 hónapos korában haza került suhanczczal több bajunk és boszuságunk van, mig egy kis rendre szoktatjuk, mintha kezdettől fogva magunknál tartottuk volna. Evek előtt vétel utján jutottam egy igen jó származású, de az épen emiitett módon nevelt 10 hónapos vizslához, mely sem füttyre, sem szóra nem hallgatott, szobatiszta sem volt; egy pár évbe került, mig az illető elnevelt állatot tűrhető appell-re szoktathattam. A parforce-idomitás minden­esetre pótolja a nevelés hiányait; de a hibákat végleg kiirtani alig birja. Ha azt akarjuk, hogy ebünk könnyen essék át az idomitáson és jó is legyen, ne bizzuk a nevelést avatatlan kezekre, hanem végezzük azt magunk. 2. A testi nevelés. i. A hajlék. Nem minden eb képes az időjárás vi­szontagságainak egyformán ellenállani. Az ellenállási ké­pesség az eb fajtájától, a szőrözetétől, az eb korától, a 38

Next

/
Oldalképek
Tartalom