Mika Károly: A vizsla parforce-idomítása. Oswald és Wörz nyomán / Budapest, Athenaeum, 1894. / Sz.Zs. 1682

I. Bevezetés - 2. Az idomitási módszerek és ezek méltatása

nevelés, sem idomítás kény sj er nélkül nem képjelhetö. A kényszer és büntetés nélküli idomitás képzelödés és önámitás, vagy a gondolkozni nem tudók, vagy nem akarók ámítása. Hisz a pórázon való vezetés megvonása a szabadságnak: tehát kényszer és bünte­tés. A fiatal eb a pórázzal szemben épen oly érzé­keny, mint a kifejlődött erősebb állat a parforce-ido­mitás alatt a korallal szemben. Az étellel tele tál előtt a hasaltatás talán örömet okoz az éhes kis állatnak? Vagy az elzárás valamely üres szobába, vagy kennelbe és éheztetés talán kellemesebb a vizslának, mint ha egy-két órára lánczra tesszük ? Ne ámítsuk magunkat s ne ámítsunk másokat. Az angol módszer éppen nem nélkülözi a kényszert, csakhogy ezen kényszer meg­felel az állat korának. A póráz és kennelben való elzárás hathatós tényezői az engedelmességnek s mind­kettő alkalmas az engedetlenség elnyomására. Ha az angol vizslát csakis angol módon hasz­náljuk, mi azonban viszonyainknak nem felel meg, akkor az idomitás is kisebb körre szorítkozik: jsino­ron vejethetö és engedelmes legyen ; a többit az ok­szerű tenyésztés folytán már születésével magával hozza s igy természetes, hogy idomítása, az egyoldalú használatnak megfelelöleg, kevés fáradsággal jár. De változzanak az előfeltételek, különösen ha nem ken­nelben nőtt fel a fiatal vizsla, hanem ugy mint a legtöbb: a játsjva tanítás legjobb esetben is csak ké­tes eredményre vejet, vagy egy sjeles, engedetlen vijslát eredményej. Ennek a körülménynek tulajdonit­hatom, hogy abból a pompás anyagból, mely évek óta részint a hazai tenyésztőktől, részint külföldről kerül a hazai vadászközönség kezébe, aránylag oly 28

Next

/
Oldalképek
Tartalom