Makay Béla: Verőfényben természeti és vadászképek tollal, ecsettel / Budapest, Franklin, 1905. / Sz.Zs. 1410

Erdőzúgás

EBDŐZJJGÁS. hogy e helyen az ő nemzetsége a legrégihh s hajdan az erdő ől uralta, inig a bükk csak I'cgyverszolga volt. Hangosan nem panaszkodik az elnyomatás miatt, csak néma sóhajba oldja fel a dicső múlt emlékeit. A bükk közelében hatalmas, terebélyes «cserfa» terpeszkedik; a legfiatalabb a három közölt. A vének tanácsában legkevesebb szava van. Lombozata még a legfrissebb s barátságosan fogadja apró szárnyas vendégeit. Most is néhány rigó ugrándozik rajta; jól belakmározottan jöttek meg a közeli szőlőhegyből. Egy kicsit mintha be is csíptek volna. Ugyancsak becsületsértő kifejezésekkel illetik a falusi közigazgatás első személyét. Akkor se hallgatnak el, a mikor meglátnak; sőt mintha meg sem igen ijednének. A «három királvok»-at alázatos szolganépség: gyertyán, nyir és topolvfák környezik — máshol mindegyik egy-egy kiskirály •—• s a tisztás lankás oldalában csenevész boróka meglapulva hódol a királynak fenyőillatával. A vén király közvetlen közelében egy élete delén letöri hatalmas tölgy csonka törzse mered. Elet nincs benne. Ruhája lefoszlott. Háncsától meztelen dereka mint csontváz fehérlik. Szú ütött fel benne tanyát s a verőfényen, tövében zöld gyíkocska játszadozik. Belseje pudvás üreg, melyből közeledtemre nesztelenül lebben ki egy álmából felvert vaksi erdei bagoly. Azt se tudja, hová menjen a nagy világosságban. Egyet-kettőt kering a csonka törzs felelt s aztán észre térvén, lomha szárnyalással az erdő sűrűjének tart. «Csak jöjj vissza, jöjj ; nem bántalak, ne félj, hisz te véded bükkömet a pusztító egérnépségtől.» Itt vagyok végre az «öreg király» előtt. Lilakék harangvirágok állják utamat. Becsengetek. S odaomlom az erdő jelenlegi fejedelme lábaihoz. Messze nyúló gyökerei közt bársonysima mohos gyepre heveredem s nekidülök a hatalmas fatörzsnek. Ezüstszürke, márványeres derekát barnás esőfoltok tarkázzák s linóm mohabársony védi a zord északi szél ellen. Égbenyúló ritkás lombkoronája közt magasan vesznek el faderéknak beillő görcsös ágai. Sima az egész fatörzs, nem mert közeli-