Makay Béla: Verőfényben természeti és vadászképek tollal, ecsettel / Budapest, Franklin, 1905. / Sz.Zs. 1410

Őszi est a réten

60 ŐSZI EST A RÉTEN. <60 lyezett berki cziczás gyertyánfái — melyek az elébb még lilába játszottak — most zöldes bronz tűzben égnek. Minden nádszál egy-egy aranyvessző, arany buzogánynyal a végén. Az árokpart porhanyós fekete turfája is olyan, mint az aranyporzó, a melyben ezüst pénzekként csillognak-villognak a kivetett, törékeny, meszes csigahéjak. Az árok sekély vize a mély szurokfeketéből minden vállozás nélkül rezgő ezüst tükörré válik, a mint bele sóhajt a réten kóborló gyenge fuvallat s ha elsimult ezernyi ezer apró fodra, kéken mosolyog vissza a kék égre. Az árnyak hol eltűnnek, hol hosszabbodnak. Szin mindenütt. De mennyi szin. Valóban a nap mind a hét sziliével dolgozik. S milyen szinck. Mily széles ecsetvonások, kiles, erősen elváló határvonalak. Lehetetlen ragyogású világitások és mérhetetlen mélységű árnyékok. Igazán nagy művész vagy te aranyozó őszi nap. Kifogyhatatlanok s utánozhatatlanok isteni ecseted szinei. * Semmi mozgás a réten, behordva már a sarju-széna, a boglyák helyét kiverte a lekaszált rét sötétebb zöldjétől élesen elváló friss Iii hajtása. Csak a feles szénaboglyák maradtak még elszórtan kint s aranybronz halmokként domborulnak, mindinkább kisebbedvén a messze távolban. A széna-illatot erre hordja a réten végig sóhajtó szellő, s a száradó kakukfű erős illatával vegyülve mámorossá lesz. Egyszerre úgy érzem, mintha nagyvilági hölgyből áradó erős illatok bódítanának cl. Ez a rét tündérének részegítő illata. A rét tündére most csinál esti toillettet. Illatosítja magát; várja szerelmesét: az esthajnal-csillagot. A fürj már nem ver. A fogoly már nem cserreg; a lekaszált rét nem nyújt menedéket. Másfelé keresik a gazost, vagy kint a szántáson fürdenek a porban. A néma csendet csak egy csapat vetési varjú károgása zavarja meg. Itt váltanak el a fűzfa felett. Egyik-másik elmaradoz, lelibben a rétre és szárnyait rendezgetve, méltóságosan lépeget. «Kár! kár!» Bizony kár. Kár itthagyni ezt a gyönyörű rétet, de itt már nem lehet vacsorázni; megfogyott a bogár, kevés a