Makay Béla: Verőfényben természeti és vadászképek tollal, ecsettel / Budapest, Franklin, 1905. / Sz.Zs. 1410

Piczi és a többi négy

44 PICZI ÉS A TÖBBI NÉ OY. s rákiált: «Itt maradsz!» A másik menne is, nem is, de a «görbelábú»-val kikezdeni, kész veszedelem. Fogvaezogva meglapul a falhoz, majdnem belebúvik s még nyöszörögni se mer. Remeg, mint a kocsonya és gyáván lehorgasztja fejét. Ismét jön «valaki». Barna, bundás alak, bátran, nincs benne semmi félsz, fellépése biztos. Féloldalt ügetve az udvar közepén megáll és lompos farkát barátságosan csóválja. Hol egyikre, hol másikra néz. Ez a pedigrés setter: Lord. «Négy» talpig gavallér; magasabb tanulmányokat végzett. Ma a gazda rendes vizslája ő. Hisz' ez ám a baja Piczinek, mert tegnap is a vadászat ő nélküle Lorddal esett meg. Igaz, hogy Piczi már se lát, se hall és egyebet nein tesz, mint a vadász sarkában jár, s ha ez megáll, ő leül, de ősi jussát nem hagyja senkinek. Ez a határozott követelés a társaságban neki bizonyos tekintélyt ad. () Lordsága barátságosan köszön: «Jó reggelt kutyák! Ki jön ki ma velem?» Piczi rá morog: «Kutya a nagyapád». «Paraszt!» a felelet rá. Billy, két veszekedő közt a harmadik örül, vihogni kezd; merészségén megijed s észrevétlenül elszelelni akar. Piczi, hogy mérgét kitöltse valakin, mivel ő Lordságával ma kikezdeni nem mer, neki ront a «hosszú fülünek» s a lábikrájába harap. «Vau, vau.» Billy a tornáczra menekül az ismert fogak elől. Igen «mély benyomást» tettek már rá. Azt se tudja fiú-e vagy lány s reszket, mint a nyárfalevél. «Hát még nekem, ki ugatni nem merek, nevetni se szabad?» * A patáliára valami nagy feketeség megmozdul az udvaron az orgonabokor alatt; négy lábra áll ez is, kitörüli az álmot szeméből, nagyot ásit, öleset nyújtózkodik, hogy horpasza szinte belapul a domború has alatt s a társaságra mély basszussal rámorog: