Makay Béla: Verőfényben természeti és vadászképek tollal, ecsettel / Budapest, Franklin, 1905. / Sz.Zs. 1410

Czimeres vad

CZIMERES VAD. 44 dog, hogy liatal urának szolgálatára lehet. «Méltóságos uram, engedje meg, ill előre megyek; hadd mutassam az útat, a hol a czimeres szarvasbika a szálerdőből a völgybe váltani szokott». Előre megy az öreg. Léptei alatt alig zörög a száraz alom az árnyas erdei úton; nesztelenül s még mindig szálegyenesen halad. Nyomában az itjú gróf s utána a két vadőr. Ferencz a kopókat vezeti. Alig bir a tüzesvérü, nemes fajzatIal. úgy húzzák-vonják maguk után, hogy néha neki kell feszíteni magát, inert különben kitépnék kezéből a kötelet. Pedig úgy érzi, mintha a kötél szivé­hez lenne erősítve, s ez készülne kiszakadni. A bükkös szálerdő nyomában irdatlan tölgyes ereszkedik a hűs völgybe le. Fiatal hajtások verték ki az alját s minél mélyebbre szálltak le az erdő hajlatán, annál áthatolhatatlanabb, sűrűbb szövevény állja útjukat. Százados falevéllel telt, mély szakadékokon, szeder indák szövevényén és tisztások boróka bokrain kell magu­kat álküzdeni, hogy a czimeres vad váltóját megközelíthessék. Az öreg erdő csendes, hűs félhomálya jól esik mindegyiküknek ; talán van is, amit magukban hütözni kell. A nyirkos lehelletű völgy felett, a hegyoldalnak különvált gcrinczén végre az öreg erdész megáll. «Méltóságos uram, itt marad. Az agancsos ilt, e gerinczen váll a völgy patakához le. Ferencz társával és a kutyákkal a völgyön álniegyen s annak túlsó hajlatán ereszti el a kél kopói. Én itt maradok az aljban szolgá­laljára.» Kezével int a gróf: «Minden úgy legyen öreg, a hogy legjobbnak gondolod.» Az iljú és öreg egymáshoz puskalövésnyire magukra marad­tak. Ferencz és a másik vadőr már a völgy túlsó hajlatán kapasz­A néma csendet mi sem zavarja meg. Egyszerre csak száz kutyától visszhangzik a völgy és renge­teg. Ferencz eleresztette a kopókat. Olt csahol elől a völgyben lent a tarka Diana, s rá a gerinczen túlnanról donogva felel a fekete Pluto. Rohannak a kopók völgybe le, hegyre fel «Nyif­nyaf». «Au, au». Hol Diana, hol Pluto beszél s rá hegy és völgy visszafelel, mintha a pokol összes kutyája hajtana Plútóval elől.

Next

/
Oldalképek
Tartalom