Makay Béla: Verőfényben természeti és vadászképek tollal, ecsettel / Budapest, Franklin, 1905. / Sz.Zs. 1410

A korcs

A KORCS. 21 A megzavart süldőcskének rettenetesen az inába szállott a bátorsága, de — nem kis szégyenemre — jobban megijedt Piczitől, mint tőlem s ezérl szöktében egyenesen nekem rohant. Majd hogy le nem vert a lábamról. Ugy kellett mellettem elereszteni, hogy utána lőhessek. A tarkóján lőtt lapsifüles olyan bukfenczet hányt, hogy csak csepp hijja, hogy az elébe került Piczi nyakába nem esett. Csak ez kellelt neki. Ugy nekilátott a szegény süldőnek, hogy alig birtam lehúzni róla. 0 azonban kicsi hijja, hogy bőrét is le nem húzta. Tele volt az orra, szája nyúlszőrrel, de bánta mosl ezt, mikor kényére-kedvére olyan jól kimulathatta magát. Hát még milyen büszkén koezogott utánam — három lábon — haza s ült le az udvar közepében. Hogy megbámulták az otthonmaradt társak, a kiknek a mezőre, rétre, erdőre még csak kiszagolni se szabad. * így vadászgattunk együtt, inig más kutyát nem szereztem. Csak arra kellett vigyáznom, hogy: mit, hogyan jelez; mert megállni nem állt meg semmi vadat. De hamar kiismertem szokásait s jegyzékbe vehellcni szabályait. Ide-oda futkosás, farkcsóválás nélkül = fogoly. Futkosás, ugrálás, fülhegyezés, farkcsóválással = fürj. Köröskörül futkosás és nyomon ugatás, csaholás = nyul. Mind a három együtt = fáczán. Még egy őszinte vallomást kell tennem. Megismerkedtem ötödik jelzésével is, a mi bizony sok mulatságot szerzett, különösen pedig akkor, ha máson próbálhattam ki. Az első hibázással rendszerint nem törődött, mert akkor jött bele a tűzbe. A második bibázás után már leült s vicsorogni meg ugatni kezdett; sőt ha nem nagyon kérleltem, mögöttem szépen le is heveredett, mintha ott se lennék.