Makay Béla: Hegyen-völgyön, Természeti és vadászképek a szerző tollrajzaival / Budapest, Franklin, 1911. / Sz.Zs. 1428

A pisztráng-király

152 HEGYEN - VÖLGYÖN A PISZTRÁNG-KIRÁLY. Hajnalhasadta előtt bakőzlesen vagyok. A legatovai és kelecséngi völgyeket elválasztó fenyves hegygerincz, a melyre kapaszkodtam, hosszat nyúlik be előttem a liptói fennsíkra, melyet mélyen alattam még a hajnalszürkület sejtelmes, ködös homálya borít. Lenge, foszlányos ködfelhők úsznak a síkon, a gerincz alatt s a szemhatár pereméig olyan a tájkép, mint egy óriás üst, melyben most fői a gőzölgő ősanyagból a Tátra tündérszép vidéke. Mesteri üvegbura fedi a csodákat rejtő hatalmas üstöt. Villódzó, egyetlen óriási zafírból metszett, mélykékségű égboltozat borul a láthatatlan vidékre s az egyszínű kék mező keleti alján gyémántként ragyog a pihenni készülő, fényes hajnalcsillag. Szaporán pislogat, de mindhiába, szegénynek akkor kell behunyni szemét, a mikor a vidék teljes reggeli pompájában áll. A Magas-Tátra hatalmas hegyóriásait még szemnek áthatolhatatlan kékesszürke homály fedi, mely lomhán ül a szemhatár peremén. Az Alacsony-Tátrának a közelben terpeszkedő gránitbérczei is csak mint fekete árnyképek rajzolódnak a mindent homályba burkoló szürkeségre. A hegygerincz tisztására sötétzöld süppeteg szőnyegként virágzó sűrű áfonyabokor és földön kúszó henyefenyő borul; a milliárd hullott tűlevélből vastagon felhalmozó-