Magyari Szász Ferenc: A gyakorlott vadász, vagy ismértető a vadászat körében. Nagyszeben, 1842. / Sz.Zs. 1467

A kopó

92 keztek , 's csendesen fegyvert töltünk, mi alatt ügyelünk, nem bántja e' valamellyik ? ha igen megbüntetjük , de soha sein olly keményen mint a' vizslát; ez büntetés nélkül, amaz igen sok büntetéssel soha jová nem válnak! A' vissza, vagy üresen hajtó kopónak útját álljuk,kötélre vesszük, jól meghusángoljuk, 's igaz nyomban igazítjuk ; a' mellyiket ezen unalmas hibáról telyességgel el nem szoktathatunk , azon legjobb túladni, mert az illyen kopó a' többeket is, sőt az egész vadászatot zavarba hozza, 's a' jó kutyát is elrontja. Az esztendős kopókot lágy főidőn más jó kitanúlt kopóval hajnalba erdőre visszük, hol ha vad van, a' netalán általa már esmért jó kopó hajtását hallva már az első vadászaton hajtani. fog, sőt ha jó fajbúi való néha keresni is a' friss nyomon ; Hóra ifjú kopót nem kell vinni, mert megszokja nem ói ra, hanem szeme után hajlani, 's inajd feketén használhatlan lessz ; ellenben a' feketén tanított kopó könnjen fog havan is hajtani tanúlni. Továbbá azon kell igyekezni hogy az elsőbb hajtások ingyen ne légyenek , hanem ha lehet mindenkor essék vad ; külömben az ifjú kopú kedvét elveszti, a' czéltalan fáradságot meg únja ;s hasztalan száguldozáshoz szokik; vagy gazdáját