Magyari Szász Ferenc: A gyakorlott vadász, vagy ismértető a vadászat körében. Nagyszeben, 1842. / Sz.Zs. 1467

A kopó

00 ven szem, széles kereszt csont, ritka ormók a» száj padláson — mit én minden vadász ebnél erőt, kigyőzést, tartosságot jóslónak nézek — 's jó fogak, mit főként kell tekintetben venni a' választásnál. Kan kopók néhány hónappal későbbre válnak jóra mint a' nyöstének , de ezeknél tartósabbak , 's mindég használhatók , jóllehet ezek gyorsabb keresők, jobban találnak vadat, 's majd mindég hosszasabban tartják mint amazok, de a' gyakori szaporítás által korán elgyengülnek, és öregednek. Igen idején azaz esztendős koruk előtt kivinni a* kopót nem czélarányos, jóllehet néha tiz hónapos korukban kivált a' nyöstének már jól hajtanak , ha szintén a' vad cseljeit nem is tudják kifejleni mint az öregek, mire idő, 's gyakorlás kívántatik. Fő tulajdoni egy jó Kopónak. 1-ször. Porázon magát egyedül, vagy másodmagával jól vitetni.