Magyari Szász Ferenc: A gyakorlott vadász, vagy ismértető a vadászat körében. Nagyszeben, 1842. / Sz.Zs. 1467
Vizsla tanitás mezőn
ÍO han tanulja esmérni ; Hol sok a' fürj igen könyü begyakorolni , minthogy ez jól vár, egyenesen repül, és hamar leszáll, azon kivűl erős szagja van, mire a' vizsla őrömest húz, de az utánszaladástól éppen azért óvni kell, mellyre azáltal nagyon ingerlődik. Ila a' házi oskola végzése után darab ideig puska nélkül, kötélén visszük mezőre sokkal jobb alkalmunk lessz tökélletesen begyakorolni, minthogy igy sem magunk , sem kutyánk a' vad által ann\ira nem ingereltetünk, 's lövéssel elfoglalva nem lévén inkább feszíthetjük figyelmünket a' vizsla minden mozdulására, 's dicséretre, mint büntetésre töstént készen vagyunk ; meg becsülhetetlen gyakorlás még a'hálóval való fürj fogás, mellyet annyival szükségesebb gyakorolni, tavasszal fűben, búzában, vagy aratás után a' tarlóban, minthogy itt a' vad ritkán szabadúl el, annálfogva nincs mi után szaladjon a' vizsla ha akarna is, azon kivűl, megszokja lármából mozgásból semmit sem csinálni, 's figyelmét egyedül a' vadra függeszteni, mit későbbre más nevezetesebb vadaknál sem fog el múlatni; Ezen vadászat neme azon fellyűl a' vadászra nézve is kellemetes. t