Magyari Szász Ferenc: A gyakorlott vadász, vagy ismértető a vadászat körében. Nagyszeben, 1842. / Sz.Zs. 1467

Az Elő oskola

58 korolva van hogy fekvő hellyébői parancs nélkül semmi lármára, járkálásra körülte, ostor csattanásra 's t. c. ne mozduljan; Azután gyenge por töltéssel lövünk el felette, 's igy tovább mig meg győződünk hogy attól sem nem fél, sem fel nem tüzűl, mert az utolsó esetben könnyen réá szokna hogy lövésre mezőn is tűzben jöjjen és az első lö vésre még fel nem költ foglyokat is fel zaklassa, vagy czéltalan szaiadjon ide tova , mit tellyességgel engedni nem kell; sőt ha el esett vadat kell is elhoznia, nem töstént lövés ulán 's első tüzében, ha nem csak ha már kihűlt, kell utánna bocsátni; a' Vadász tartsa mindég szeme előtt azt, hogy inkább vesszen el egy fogoly vagy nyúl, hogysem időn kivűli engedés által gyógyíthatatlan hibát oltsan munkával tanított jó reménységű kutyájában; leginkább ezen úton szokik a' kutya a' vad marczanglásához ha t. i. igen mohon, és nagy tűzzel rohan lövés után a'vadra, ha pedig csendesen fegyvert töltünk, 's azután küldjük az el esett vad után soha sem fog nyúlat 's mást kergetni , minthogy már első tüze el lobogott, a' futó vagy repülő vad el tűnt szemei elől, 's az Aport! szóra hidegebb vérrel fog keresni, sőt ha netalán csak szárnyalva vagy sebezve lenne is a vad, csendesen keresve könnyebben fogja a' nyomot felvenni 's anná Ifoc-