Magyari Szász Ferenc: A gyakorlott vadász, vagy ismértető a vadászat körében. Nagyszeben, 1842. / Sz.Zs. 1467

Az Elő oskola

54 ekkor megsimogatjuk, 's elvesszük tőle. Ha már ezt minden erőltetés nélkül meg tészi valamennyiszer kívánjuk, a' laptát egy, vagy két lépésnyire eleiben véljük, 's ha azon szónál: Aport felvette, megditsérjiik , 's elvesszük tőle, ha nem akarná felvenni, erővel adjuk a' szájában és egy darabig tartatjuk vele , azután megsimogatva elvesszük ; 's ezt mint nevezetes leczkét annyiszor újitjuk mig kivétel nélkül valamennyiszer tőstént megteszi; ha a'kutya erőssen n^ akas, és akaratos lenne a' ( mindég nyakán lévő, ) kötéllel vonva kénszeritjűk az elvetett laptáhóz menni 's azt felvenni; hanem ha, és a'mennyiben lehet az aportirozásnál igyekszünk az erőszakot kerülni, és szép szerént tanitni, mert ha itt fortélyt veszen bajos jóvá tenni ; jóllehet későbbre szántszándékkal is erőltetjük féltében is megtenni, a' mit már játszva megtanult , és tapasztalásból tudjuk hogy a' jelszókat érti. Ha látjuk hogy a' vizsla a' jelszóra gyorsan felveszi az el hozandó tárgyat, 's vele minden játék vagy tétovázás nélkül sebessen elönkben jön, megtanitjuk azt ülve át adni; erre egyéb nem szükséges mint hogy midőn azzal előnkben jön ezen szóval: Üly le, (Leg' dich, en bas) hátulját le nyom)