Magyari Szász Ferenc: A gyakorlott vadász, vagy ismértető a vadászat körében. Nagyszeben, 1842. / Sz.Zs. 1467

A vizsla

36 ressen fenn tartott orral a' levegőben, keresztül kasul, 's alkalmaztassa magát Ura járásához, hogy a' lö*és távolságából ki ne jöjjen; Legjobban kurta trappban mig szagot lapott, azután kisérje azt lépésben; a' kaloppba keresőkutya ritkán tart igaz távolságot, 's nem lévén Ura közelében, szót nem fogad, és a' vadat gyakran jdeje előtt felveri, mi leginkább megtörténik igen nagy melegben , vagy esős időben mikor t. i. a' legjobb kutya is alig érez 10 lépésre; azonkivűl az igen sebessen kereső kutya maga is hamar fárad, 's gazdáját is ki fárasztja. 4-szer. Mig gazdája keresni nem parancsolja menjen csendesen utánna hátul , vagy bal felől mellette; ha látja a'fegyvert le venni, vagy hallja a* kakast felhúzni töstént megállyon és várja el hátra é? vagy előreparancsolya vagy inti gazdája. 5-szer. Hasonlóképpen lövés után gazdája mellé jőjjen 's várja elparancsolja é az, hogy a'lőtt vadat el hozza}, vagy a' sebesitett nyúl után menjen ? elhibázott lövés után mind addig gazdája mellett marad mignem ez fegyverét megtöltötte, 's jelt ád további keresésre.