Magyari Szász Ferenc: A gyakorlott vadász, vagy ismértető a vadászat körében. Nagyszeben, 1842. / Sz.Zs. 1467

Bevezetés

4 tséges mulatságban koczkázlatni, 's ha igen, környülményjek nem mindég engedi. Hói van ellenben a' főidnek egy szeglete hói ne laknék a' serény ármányos nyúl, a* kedvelt fogoly, vagy szalonka ? ki ne áldozhatna néha egy két órát ezen Ízletes vadak üldözésére? mi más költséges vagy káros kedvloltések nélkülözésével , mérsékelt mozgás, és frisslevegő éldelete mellett egésséget, étvágyot, édes álmot, a* tagoknak rugékonyságot, 's, a* kimért foglalatosságok telyesithetésére új erőt eszközöl. Hamis képzelödés mintha a' vadászt köszvény, ideje előtti elgyengülés, 's Isten tudja mi nyavalyák várnák pályája végén ! Több Bachus és Vénus kedvenczeinek szolgáltat nyúlbőrt a* vadász, mint magának, köszvényes szárai ápolására ! Tudni való azomban hogy a' túlzás mint egyebekben, úgy itten is ártalmas, de félteni a' vadászt még sem lehet, mert más szenvedély nevekedni, ez pedig apadni szof kott; Idő, hellyheztetés, környűlménj ek , foglalatosságok komor jelleme , lassan lassan oda hoznak hói jól esik vitéz tetteinket a'csata mezejéről, bámuló utódjainknak, toldva mindazokkal miket magunk is mint regékből átvelteket nem hiszünk ugyan, de mint valót, sot mint szemünk elolt történteket adni elő, bizonyítva azok tanújokkal,