Lendl Adolf: Uti levelek két világrészből / Budapest, [s. n.], 1911. / Sz.Zs. 1551

Becsületes törökök

56 pár bögrét — nem magamnak, hanem a Muzeumnak, oly szépeket láttam egyik-másik forrás mellett vagy jártabb kutakon. * Nagyon fúrta az oldalamat, hogy nem tudtam fából faragott korsót szerezni. Már visszatérőben voltunk és utazásunk végén még mindig nem volt egy sem birtokomban. Láttam ugyan egyszer még egy olyan háromlábút valamelyik kis folyó mellett delelő karavántanyán, de ezt sem kaphattam meg, mert ez közös tulajdon volt. Amióta Európából viszik be a sok edényfélét Kis-Ázsiába, különösen a zománczos vasból és bádogból gyártott selejtes árut, azóta elnyomják az egyszerűbb és régibb honi ipart ott. Már nem faragják ezeket a korsókat s amint a régiek lassankint elkopnak, elfogynak, helyükbe kerül az európai áru. Ezért oly ritka a fakorsó. Dragománunk, a ki különben értelmes és szemfüles ember volt és jól ismerte az egész országot, mert sokat járt már európaiak kíséretében, csakhamar megértette szándékomat és kívánságomat, a miért nagyon buzgólkodott ilyen korsó fölkutatásában. Még egy harmadikat találtunk utainkon, azonban ez sem volt eladó. Ugyancsak az egész kis falu közös tulajdona volt. Régi időből maradt rájuk, mindannyian használták; mindnyájuké volt — tehát nem adták el. Végül mégis szereztem kettőt. Eszki-Csehir városában aratás után való vásár volt, a mikor augusztus végén másodszor odaértünk. Sok-sok falusi nép hozta be eladó kis terményét a vásárra. Uborka, paszuly, szőlő, dinnye, egy kis buza, árpa, meg más került a város szélén tartott vásárra. Apró hordók, puha, szappanos agyagdarabok, miket a török asszonyok a mosásban használnak, néhány szamár, kasok és másféle volt itt eladó. Én tanulmányozva nézegettem a vásári életet. Csakhamar észrevettem, hogy a ki eladta idehozott terményeit, az bement azután a városszéli boltokba európai selejtet vásárolni. Beültem tehát a dragománommal együtt az egyik boltoshoz és a hány falusi török ott megfordult, mindegyiktől tudakoltuk, van-e eladó fakorsója? Órahosszat tartott, de végre mégis akadt egy, a ki tudott ilyen faragott korsónak hollétéről és megígérte, hogy elhozza.