Lendl Adolf: Uti levelek két világrészből / Budapest, [s. n.], 1911. / Sz.Zs. 1551
A kis-ázsiai postás
51 sokszorosan adja vissza a búsan szóló húr rezgését, zeng a kocsi is, mindegyik más és messze hallható hangon. A hegyoldalakban legelésző nyájakat is kiséri a csengők zenéje. A mit most hallottunk, az másként szólt. Tudtuk, hogy lóháton jön a posta. A mikor a kőhídhoz érkezett, már láttuk is. Elül négy nyerges ló, mindegyiken oldalt egy-egy kis zsák. Ezekben vannak a levelek és csomagok. Mögöttük két török lovas, a ki apró ügetésben hajtotta az elülső lovakat. Kicsit távolabb, szálas lovon és magasabb nyeregben egy hatalmas alak. Fekete és széles turbánjáról ráismertünk, hogy cserkesz. Ez a postatiszt. Oldalt kisérte a fegyveres zsandár. A derbent előtt megálltak. Kisiettek a szaptiék. Legelőször leugrott a postatiszt és bejött aterraszra. Szótalanul leült keresztbe vetett lábára a padon, melyre már előbb egy kis szőnyeget teritettek. Most fölemelkedett a parancsnok és köszöntötték egymást. A lovakról átrakták a podgyászt az ott készen állott kocsikra, melyek mindjárt tovább indultak fölfelé az uton. Siettek, mert már késő volt; régen kellett volna indulniok. Más lovakat vezettek elő és fölnyergelték mindeniket. Csak a postatiszt és lova maradt szolgálatban. Az ő lovát megabrakoltatták, ő meg ezalatt vacsorált; három szál nyers uborka, kellően megsózva ; ő maga hámozta és sózta s miután megette, megivott rá egy jó félliter illatos pálinkát. Tehát keresztény ember volt. A kis-ázsiai török mohamedán csak vizet iszik. Azután valamennyien kaptunk ismételten fekete kávét és miután mindannyian rá is gyujtottunk, elkezdett beszélni a postatiszt. Mi csak ugy néztük. Imponálóan derék és tekintélyes ember volt. Hajdanában ilyenek lehettek a vezérek. Marczona, de nem kemény arczkifejezésü. Legmozgékonyabb volt valamennyi között, pedig most nyugodtan ült. Azt mesélte halk hangon - Kis-Ázsiában az emberek mind halkan beszélnek, azonban sokat - hogy Adanából hozza a postán az ott befolyt adópénzt; azért jött ma négy lóval. Tizenhét óra hosszat ült a nyeregben és megyen még Eregli városáig, egész éjjel, másnap estig egyfolytában. A derbent-effendi most jelentette neki, hogy az egyik szekérre felültetett egy szegény ördögöt is, egy rabot. Megvasaltatta, mert a szultán parancsa igy szólt. Eregliből Koniába kell küldeni. Hadihajóról szökött katona volt, a ki itt bujdosott s a kit már néhány nappal azelőtt tovább szállítás végett ide4 1
