Lendl Adolf: Uti levelek két világrészből / Budapest, [s. n.], 1911. / Sz.Zs. 1551

Török históriák

Török históriák. valaki Pozsonyból indul, Budapesten, Nagyváradon és Kolozsváron át Brassóba megy, közel akkora utat tesz meg, mint a milyen a miénk volt Kis-Ázsián át, kezdve Haidar-Pasátói Eszki-Csehir, Konia, Eregli és Bulgar-Maden városok érintésével Adana felé. Az ilyen nagy útra persze sok pénzt kell vinni és mivelhogy Kis-Ázsiában a papirosbankót nem ismerik és nem fogadják el sehol, azért aranyakról kell gondoskodni jó eleve Konstantinápolyban. Itt minden utczasarkon ül egy-két pénzváltó görög, aki a török aranyakat kináíja. Darabja 109 piaszter. (Egy piaszter = 18 fillér.) Átkelve a Boszporuson, HaidarPasán már csak 108 piasztert ér ugyanaz az arany. EszkiCsehirben csak 107 piaszter értékben fogadják el; Koniában 105 és Bulgar-Maden vidékén már csak 103 piaszter az ára, sőt ez Adanában 102-re száll alá. Hivatalokban, a bankokban, postán, vasúton, de másutt mindenütt csak igy adják és veszik a török aranyat. Természetesen minden utazó vészit ennek következtében, a míg átszeli az országot, aranyankint hét piasztert. Legjövedelmezőbb üzlet volna tehát Adanában aranyat venni és Konstantinápolyba vinni. Azonban ez nem lehetséges, mert ott senki sem adja el. Ezért ezen az egész vonalon, a merre csak a német vasút jár, franczia aranynyal (Napoleon d'or) találkozunk. Ennek az értéke mindenütt kilenczvennégy piaszter. A vasúti pénztár szintén igy adja. Ellenben ha veszi, bármelyik állomásán, privi-