Lendl Adolf: Uti levelek két világrészből / Budapest, [s. n.], 1911. / Sz.Zs. 1551

Este a kis-ázsiai malomban

35 Hát megtaláltam a gyíkot, mint sok mást; pedig még másként is védekeznek ezek. Némelyik fut nyílsebesen, hogy követni sem lehet. Más meg lerázza farkát a testéről, ha megérintik és most ez ugrál magában, hogy az ellenség figyelmét magára vonja. Mi is megfigyeltük ezt. A szürke mészkőhegységben él egy ritka faj, melyet a Muzeumnak okvetlenül meg kellett szereznünk, mivelhogy becsületünket kötöttük hozzá. A bécsi udvari muzeumnak volt belőle két példánya; megmutatták nekünk, mielőtt elutaztunk, hogy biztosan felismerhessük. Sehol másutt a világon nincs, csak a Bulgar-Dagh szikláin futkosnak. Ezt mondta nekünk a könyv. Ott kerestük és meg is találtuk; husz-huszonöt példányunk került belőle. Csakhogy felerészének törött a farka. Miért? mert ha fején is fogtuk, mégis rángatózott, míg úgyszólván magától leszakadt a különben feltűnően hosszú és élénkzölden fényes farka. A madarat és talán más ellenségét megcsalhatja vele és ő maga megcsonkulva bár, megmenekülhet. Otthagyja a farkát, a mivel adózik ellenének, ha nem volt elég figyelmes és fürge, a mikor közeledett feléje. Azonban minket csak néhányszor csapott be. Megtanultuk a módját. Hagytuk futni, míg bemenekült egy biztos sziklahasadékba. Azután vártunk. Nemsokára megfordult és kidugta a fejét. Az előre nyugodtan odatartott csíptetővel azután megkaptuk. A csiptetőt nem ismeri, nem félt tőle, mint a madár karmától. Maga ment a veszedelmébe. A madár elől megmenekülhetett, mert annak nincs annyi számító esze, mint az embernek. így védekezik mindegyik állat; némelyik fegyverével, más meg láthatatlanságával, sőt meglepő módon valamilyen más készségével is. Sehol azonban a fajok százainak során ilyen általános védekezést a tökéletes hasonlatosság révén még nem láttam, mint itt e kopár világban az egész nap folyamán. A bogár épen olyan szinü, mint az a kiszáradt növényszál, melyen ül; a sáskák százféle változatban épen olyanok színben, hátuk érdességében, zömökebb testalkotásukban, mint az a százféle kövecs, mely mellől fölpattannak, de csak akkor, ha már nyakukon a baj. A gyík, amit a kánya hajszolt, épen olyan vörös és rögszinű, mint az az agyagtalaj, a melyen él. Nagyobb, akár csak ökölnyi állat pedig egy sincs és a legutóbbi napokon szomszédos területeken fogott fajok itt hiányzanak. Meggyérült és megváltozott a fauna, mert teljesen fedetlen és száraz a föld. Sehol ily általánosan érvényesülő 3*