Lendl Adolf: Uti levelek két világrészből / Budapest, [s. n.], 1911. / Sz.Zs. 1551

Ereglitöl a Tauruszig

31 mert sötétben érkeztünk oda. Birka, kecske talán ezrével, szamár és feketeszőrü aprómarha, meg néhány ló - ez a falu közös vagyona. Főnöke a falunak esteli ismeretségünk, az az „ur", a ki turbánt viselt; de azért irni, olvasni nem tud és ép oly primitiv ember, mint a többi. Alig hogy fölkeltünk, hozták a tejet reggelire és a falu betegeit, hogy gyógyítsam őket. Egy idősebb asszonynak hályog volt a szemén. Hogy nem segíthetek rajta, megvallanom nem volt szabad; hát jó tanácscsal szolgáltam neki, a mibe azt is foglaltam, hogy naponta mosakodjék, mert piszkos volt nagyon. Egy gyermeknek czukrosvizet rendeltem, egy másiknak tiszta vattát adtam dagadt lábára és mert ez patikaszagu volt és ingyen adtam, hát nagyon emelkedett a tekintélyem. Hála fejében és kérésünkre kirendelt a falu ura néhány gyereket és asszonyt ürgét önteni. így szereztünk a Muzeum] számára vagy féltuczat kis-ázsiai ürgét. Érdekes, hogy mindent szívesen tesznek meg ezek az egyszerű emberek; mégis minden szolgálatukat meg kell fizetni. Az ürgékért is megkívánták a dijukat, meg azért, hogy legelőjükön sátoroztunk. Alkudozó, számító, de azért becsületes nép. Teljes fényével rásütött a nap a Bulgar-Dagh-ra és ez messziről vonzott bennünket. Elindultunk, hogy e nap folyamán a nagy hegyek lábáig eljussunk.