Lendl Adolf: Uti levelek két világrészből / Budapest, [s. n.], 1911. / Sz.Zs. 1551

Ereglitöl a Tauruszig

28 Muzeumnak. Azután siettünk tovább, a szabadba, száz kilo­méternyire odább a 7aunz.sz-hegységbe. Azonban még irok egypár sort Jordánról, a rabszolgáról. A han-ban senki sem törődött velünk. Reggel mentünk, este jöttünk. Vizet, ételt magunk szereztünk; ruhánkat, szöges czipőnket senki sem tisztogatta — ez különben éjjel is rajtunk volt. Néha azonban Jordán szolgálatkésznek mutatkozott. Ha reggel a lapos és földdel borított háztetőn mosakodtunk, ő öntött egy-egy bögrével vizet a kezünkre. Egyszer czipő­tisztitásra is ajánlkozott. Akkor már bizalmas volt velünk. Mi azt gondoltuk, hogy egy kis baksics kedvéért akarja ezt a munkát vállalni. Pedig nem; mesélni akart nekünk. — Török­országban a czipőt az ember lábán tisztítják; a míg ötünknek ezt a szolgálatot végezte, ráért mesélni — feltűnés nélkül. Feltűnés nélkül, mert neki nem szabad másokkal, főként utasokkal, hosszasabban beszélgetnie. 0 rabszolga a han-ban. A török-görög háború idején matróz volt valamelyik kisebb török hajón. A görögök elfogták a hajót s mert ő és a hajó kapitánya görög származásúak voltak, árulást sejtettek és örökös rabságra Ítélték őket. Őt idehozták Ereglibe, kapitányát másfelé vitték. A han tulajdonosának ingyen kell szolgálnia. Uj nevet adtak neki; most Jordánnak hívják; régi nevét nem szabad kimondania. A han-t nem szabad elhagynia, az emberekkel nem szabad beszélnie, levelet irnia lehetetlenség. Pedig tud irni, olvasni. Családját - felesége és két kis fia volt — szintén áthelyezték lakóhelyükről máshová, nem tudja, hogy hol vannak most; nem tudja senki és ő nem is kérdezheti. A mikor ezt mesélte, megakadt munkája közben, de azután ismét hamar törölgette czipőinket, nehogy rajtakapják azon, hogy beszélgetett velünk. Hogy hulladékot eszik és rongyokban jár, azt nem bánja. Ha a legkisebbet vétkeznék vagy szeszes italt inna, vagy szökni akarna, hát megszűnnék szolgasága, de rabságba vetnék sötét czellába. A han tulajdonosa felelős érte, azért kapja ingyen és császári kegyből a munkáját. Ő az egye­düli, a ki dolgozik a han-ban. Meghallgattuk szomorú históriáját, de nem segíthettünk rajta. Julius 25-én kora délelőtt indultunk abból a városból, melyet valamennyien megutáltunk. Elül a kétkerekű, egylovas kocsi podgyászunkkal, mi meg gyalog utána. Utak a Taurusz­hegység magasabb részeiben, a hova törekedtünk, a Bulgár-

Next

/
Oldalképek
Tartalom