Lendl Adolf: Uti levelek két világrészből / Budapest, [s. n.], 1911. / Sz.Zs. 1551

Ezski-Csehir

19 Csodálkoztunk azon, hogy itt általában nagyon melegen öltözködnek az emberek. Magyarázatát abban találtuk, hogy nagyon hűvös esték köszöntenek be hirtelenül a legforróbb napokra. A vagyonosabbak ilyenkor felöltőt használnak, melyen meglátszik, hogy európai uraságoktól levetett ruha. A szegényebb nép már reggel öltözik melegen s inkább egész nap izzad, csak hogy este meg ne fázzék. Többnyire két inget viselnek; alul hordják az itt készült fehéret, felül pedig az importált szines flanellinget. Az idegenforgalom meglepően nagy. Kényelmes landauer-ekben járnak-kelnek a városban és a környéken is. Azelőtt Brussza városában fejlett kocsiipar volt; egész Kis-Azsia innét kapta tatarka nevü apró utazó kocsijait. Most már vége ennek; mert Szmirna felől mind beljebb terjed az európai landauer. Megfordultunk több közeleső faluban. Régi török nép, vagy ujabban idetelepített cserkeszek és a Kaukázusból elűzött örmények vagy makedónok lakják. Nyomorúságos krassó-szörénymegyei oláh falvaink városok ezekhez képest. Se templom, se iskola, se községháza; kerítés vagy utcza sincs. Egy-egy csoport ronda kis ház, illetőleg néhány, három falra fektetett lapos tető a völgyben fakadó forrás mellett: ez az egész falu. Ilyen kunyhókban élnek az emberek együttesen a kecskéikkel, apró marhájukkal és — tömérdek parazitával. Szabadon gyűjthettünk bármit, bárhol; a nép jóravaló. De nagy bajunk abban volt, hogy egész nap gyűjtött állatainkat este nem tudtuk eléggé konzerválni. Rövid a nap és este nincs; a lámpavilágitás pedig gyarló az ilyen finom munkához. Mégis hat nap alatt egy ládára való sok apró állatot küldtünk haza. Reméljük, hogy egy héten belül jól megérkezik küldeményünk a Muzeumba. Előkelő ismeretséget is kötöttünk. Kökcse-Kiszik tatár faluból hazatérvén, a vasúton magyarul beszélgettünk. Egyszerre csak hozzánk lép egy generális és magyarul bemutatkozik : - Ozmán Nuri bég. Én emlékeztem a lapokból a nevére. Hazánkban volt két évvel ezelőtt a magyarországi méntelepeket tanulmányozni és lovakat vásárolni. Miután ezt megmondtam neki, oly öröme volt, hogy az egész uton mesélte nekünk budapesti tartózkodásának szép emlékeit és fejből fölirta nekünk budapesti ismerőseinek nevét és ajtószámig pontos czimét, kérvén bennünket, hogy hazatérve, adjuk át nekik üdvözletét. Erről való igéretünket azután azzal honorálta, hogy még késő este Eszki-Csehir mellett lévő birtokáról, a hová ő utazott, 2'