Lendl Adolf: Uti levelek két világrészből / Budapest, [s. n.], 1911. / Sz.Zs. 1551

Ezski-Csehir

16 városok szállóiban elég gyorsan fogy el; utóbbi pedig azért kell, mert a falvakban senki sem tud váltani. Itt minden olcsó, tehát rézpénzzel meg apró ezüsttel kell fizetni. A papirbankót egyáltalán nem fogadják el. És végül még valami szükséges: bizonyos elszántság és SZÍVÓS fizikum mindazoknak a nélkülözéseknek eltűrésére, a mik a török világban napról-napra találják az európai embert. Hát mi el voltunk látva mindezekkel, azért bátran indultunk. Uti tervünk már volt, meg feladatunk is. Konstantinápolyból hajóval keltünk át a Boszporuszon Haidar-Pasáig, ahonnét a vasút Kis-Ázsia belsejébe indul. Maga Haidar-Pasa azelőtt ismeretlen kis török helység volt a tengerparton, de a német vasúti társaság szép kikötő várossá fejlesztette. Mögötte elterül a skutari-i temető, melyben egy milliónyi sírhely van s mindegyik fölött egy-egy sudár cziprusfa. Reggel, a mint felkel a nap, elindul a vonat Haidar-Pasából és fut keletnek, délnek, a míg este lesz; akkor éri el EszkiCsehir városát. A török vonatok mind igy indulnak, mert csak nappal járhatnak. Éjjel nem volna török utas egy sem. A vallásos törökök ugyanis éjjel nem utaznak és nem is tűrik a vonat dübörgését sem. Az egész török világban éjjel nyugalom van és feltétlen csend. Tehát a vonatnak, ha naplenyugvásig a távoli EszkiCsehirbe el akar jutni, korán reggel kell indulnia. Érdekes a török időszámítás. A nap befejeződik akkor, a mikor a Nap lenyugszik; akkor van 12 óra és ezzel kezdődik a következő nap első órája. Télen korábban nyugszik a nap, mint nyáron; azért náluk majd előbb, majd később van éjjel 12 óra. A mi időszámításunk szerint tehát körülbelül 4-8 óra különbség van mindig és mert Kis-Ázsia jóval keletebbre is fekszik, még 1 -2 órával több. Ha a vonat napnyugtáig nem érné el a végállomást, akkor amint leszáll a nap, megáll. Az igazhivő törökök lelépnek 2 vonatról és ott a sinek mellett készülnek az esteli istentisztelethez. Először szőnyeget terítenek a földre; vagy ha nincs, hál kézzel simitgatják a porondot. Azután kelet felé fordulva, le^ hajolnak, letérdelnek és fejükkel érintik a földet; összeteszil kezüket, imádságot mormolnak félhalkan s az ég felé emeli! karjaikat.