Lendl Adolf: Uti levelek két világrészből / Budapest, [s. n.], 1911. / Sz.Zs. 1551

Körültekintés Konstantinápolyban

10 Azután megáll az egész utcza, nagy esemény volt — és most czigarettát sodor magának mindegyik. A szamarak és öszvérek ezalatt pihennek. S amint ugy állnak s találgatják az emberek, hol is lehet a tűz? kilöknek egy házból jókora kosárral szemetet. Hát nagy ribilió támad ennek a nyomán. Egy-két tuczat kutya rohan elő mindenfelől; kicsinyek, nagyok; némelyik piszkos, más meg csupa seb. Szanaszét hevertek előbb az utczán és a kapualjakban, most meg marakodnak az eleségért, a mit az egész hétről összegyűlt szemétben találhatnak. Egyelőre csak morognak, azután összekapnak és mert van köztük más utczából való egy-két éhes is, a melyiknek itt joga nincsen, hát valamennyien rátámadnak erre és egy perez alatt széttépik. Vér folyik a kövezeten, szétterül a bele az áldozatnak, húsos czafrangok mindenfelé — a törökök ezt nem szeretik nézni, azért elmennek onnét. Másnap azonban még mindig ott hever egypár véres lábcsont, vagy más. A szabómesternek, aki örmény és németországi posztót szab, Singer-féle varrógépe van s erre ő nagyon büszke; azért szintén kitelepedik az utczára, ahol egy-két óra alatt megvarrja a megrendelt kaftánt. A megrendelő török ezalatt ott ül mellette a földön és várja. A mecset körül és annak lépcsőzetén pedig százával térdelnek és fekszenek az igazhivők; szent verseket dúdolgatva, dicsérik „Allah"-t. Mindegyiknek a kezében olvasó van. Kocsik is járnak a szélesebb utczákon, noha itt is, ott is megakadnak. Dehát az előkelők és gazdagok se gyalog, se szamárháton nem szeretnek járni. Ha megakadnak, odafut a czigányasszony, meg egypár rajkó, hogy megkoldulja a kocsiban ülő fehér szakálu effendit, aki jótékony s odanyújt nekik egy kis baksicsot. Nem veti a földre, hanem a kezébe adja a szegényeknek. S amint újból indulni akar a kocsi, hát meglátja az úr a sánta öreg koldust is, aki oda törekszik. Megvárja, mégegyszer . nyul zsebre és neki is ad. Azután tovább hajtat. Vizhordók, hamalok nagy ládával a hátukon, házalók, édes italokat meg süteményeket kináló utczai ezukrászok, kapuk alján főző szakácsok mindenfelé vannak, meg járókelő, munkátlan nép. Rendőrök is láthatók sürün, azonban semmi dolguk sincsen.