Lendl Adolf: Uti levelek két világrészből / Budapest, [s. n.], 1911. / Sz.Zs. 1551

Indulás Kis-Ázsiába

3 Tisztában voltam tehát azzal, hogy útitársakról kell gondoskodnom, a kik jártasak a gyűjtésben és konzerválásban; a kiknek segitő munkája lehetővé teszi a gyűjtéseknek ilyen széles alapon való végrehajtását. Földváry Dezső tanárjelölt és ifj. Salamon Sándor intézetem preparátora kisértek el a nélkülözések országába; végül pedig Strausz István fiatal barátom önként jelentkezett turistaként utitársul. Most már négyen voltunk tehát, kik indultunk, hogy KisÁzsia belsejében, az ismeretlen anatóliai felföldön az állatok sokaságát gyűjtsük, érdekes fajaikat megszerezzük. Utitervünk, melyet előbb mondott feladataink elénk szabtak, a következő volt: Vasúttal indulunk s a legrövidebb utón Konstantinápolyon át Eszki-Csehir városáig megyünk. Ez a város a kis-ázsiai felföld északi szélén fekszik 800 méter magasságban. Itt kezdjük a gyűjtést. Azután tovább haladunk az anatóliai vasútvonal mentén az onnét 450 kilométernyire fekvő Konia városáig, a honnét a nagy széksós pusztaság belsejébe hatolhatunk. Ha itt is kellő eredményre jutottunk, ismét tovább utazunk délre és keletnek Eregli városáig, a mely az utolsó vasúti állomás.*)^Innét nagyobb kirándulásokban bejárhatjuk a rengeteg Taarusz-hegység középső részét, a 3000-3500 m. magas Bulgar-Dagh ormait, völgyeit. Ott maradunk - ez volt a jelszó — a míg minden feladatunknak lelkiismeretesen megfelelünk. Rövid az idő, siessünk! - A magunk podgyásza nem volt sok, de három nagy ládával vittünk gvüjtőszereket. Hamarosan elkészültünk és indultunk. *) Azóta már folytatták a vasúti vonalat Bagdad felé.