Lendl Adolf: Uti levelek két világrészből / Budapest, [s. n.], 1911. / Sz.Zs. 1551

Posta a nyilt tengerről

72 A másik oldalon, oszlopos bazaltszikla tetején, elmúlt időkről regélő rom; most fehérfalu, magas jelzőtorony emelkedik ki belőle, mely nappal szines lobogókkal viszonozza az arra járó hajók köszöntését, éjjel pedig messze világító fényével óvja és vezeti a hajósokat. Az alatta nyiló völgyben, lent a parton Santa-Cruz városa. Félórányira van tőlünk. Tiszta levegőben messze ellát a szem és mindenkinek tekintete most odairányul. De nem sokáig nézhetjük, mert fölülről, a parancsnok hídjáról leszól a hangos szó, hogy szedjék össze a leveleket, szögeljék be a postaszekrényt. Nem nagy az egész láda; félméteres mindegyik oldala. Kétszáz levél van benne. Mindenki irt, még a fedélköz legszegényebb kivándorló utasa is, ki, ha nem tudott irni, hát Íratott és rábízza most a bizonytalanságra utolsó üdvözletét, a mit hazaküldhet. Szivéből kelt mindegyiknek. Én a feleségemnek irtam; más a szüleinek, mert sok az első útjára indult fiatalember köztünk. És egy öreg odesszai zsidó - a kinek én irtam a czimet, mivelhogy csak oroszul tudott rettenetes betűket a papirosra vetni — a leányának küldött levelet. Más senkije sincs, a ki hirt várna tőle. Érthetetlen németséggel elmesélte nekem azután hálából szomorú dolgát és sirva reménykedett jobb sorsban az uj hazában. Vagy harmincz más déloroszországi társával együtt a szabad boldogulás országába, Argentínába, Hirsch báró Jevish Colonisation-jának valamelyik telepére igyekezett. Elkészült a láda. Alája vasdarabokat kötöttek, hogy egyenest uszszék a vizben és a tetejébe kis lobogót tűztek. Fekete-fehérpirosat: Németország színeit. Azután leeresztették a vizre és átvette a postát a hullámzó tenger, lobogóját pedig lengette a szél. Mi meg tovább siettünk. Hangos jelt adott most a hajó gőzsipja, hadd vegyék tudomásul a parton, vagy a szerte csónakázó halászok, hogy volt mondani valónk e helyen. És csakugyan, miként a sirályok a fölszinre vetett hal után törik magukat, ugy rohantak most erre felé a csónakok egymással versenyt evezve és vitorlázva. Zsákmányt sejtett a ládában mindegyik, mivelhogy a bélyegköltségen fölül a becsületes találó jutalma is benne van néhány ezüstpénz alakjában. Egyetlenegy levél se fog elveszni a sok közül — legföljebb csak Európában — mondják a hajóstisztek és ebben megnyu-