Lendl Adolf: Uti levelek két világrészből / Budapest, [s. n.], 1911. / Sz.Zs. 1551

Előszó

/ Lendl nagyon jol tette, hogy elment Kis-Azsiába, Argentínába; nem csak azért, mert a tudományt szolgálta ezzel, hanem, mert a németek hatalmasan terjedő gazdasági akcziójának rajzával megmutatta, hogy mindenekelőtt nekünk is másképen kellene gondolkoznunk. Ma Dél-Amerika Németország egyik gazdagodási forrása. Ott ma már német városok is vannak és egy német sem vesztette el azt a kapcsot, a mely őt az ó-hazához köti. Ott épen úgy olvassák Goethet és Schillert, Gerhardt Hauptmannt és Lindaut, mint Berlinben. Bismarck halálának az évfordulóján épen úgy emlékeznek meg róla Valdiviában, mint Németországban; mert a németek, csakúgy mint az angolok, nem vesztik el a honosságukat, hanem németek maradnak a földgömb másik felén is, hiszen állandóan megtartják az összeköttetést a régi hazájukkal. Ebben van az ő nemzetük vagyonosodása és erőgyűjtése az egész világból. Es mi? Mi elvesztjük véreinket és szegényedünk. Kérem olvassák el ezt a könyvet és ha elolvasták, látni fogják, hogy ezt a véleményemet ezekből a szép tárczákból merítettem, miket Lendl, a bogarászó, gyíkot-lepkét gyűjtő, madárfigyelő tudós és iró, a természet rajongó kutatója, mint igaz hazafi mindnyájunk gyönyörűségére és okulására megirt. Gozsdu Elek.