Lendl Adolf: Uti levelek két világrészből / Budapest, [s. n.], 1911. / Sz.Zs. 1551

Dél-Amerika felé

66 Visszatérve a Kordillerák gerincze mentén északra haladtam hét napig, San Martin de los Andes városkáig, hogy onnét huszonkét napi gyaloglással ismét Confluenciába jussak. Sok szép emlékem fűződik ehhez az ezernégyszáz kilométernyi gyalogutam fáradságteljes napjaihoz. Sokszor örvendett a lelkem, de sokszor búsultam is. Baj nem ért sehol, leírhatatlan viszontagságok közepette sem. Jól birtam a legsúlyosabb fáradságot és a minden napra való nélkülözéseket. Kísérőim is bátran kitartottak velem. Hét hónapi távollét után 1908. márczius 3-án hazaérkeztem Trieszt, illetőleg Fiume felől. Szegény feleségem, mert nem tudta biztosan, mikor érkezem - a Nápolyból táviratban jelzett időt a hajónk nem tartotta be már két napon át minden fiumei vonatnál várt reám. Szeretetteljes aggódása úgyis, a mikor legmesszebb jártam, nehéz megpróbáltatást rótt reá, mert a pampákból nem küldhettem neki rendes postát s két teljes hónapig hirt se hallott rólam. Én három hónapig szenvedtem igy teljesen elhagyatottan, minden hir nélkül. Hazaérkezve megfogadtam és megígértem neki, hogy soha többé hosszabb útra nem kelek, csak ugy, ha ő is jöhet velem. Szegény ember szándékát boldog Isten birja: lesz-e még egy ilyen utam ? Erről az útról való emlékeimet a következő tárczalevelekben gyűjtöttem egybe.