Lázár Kálmán (szerk.): Természetbarátok és vadászok évkönyve. Pest, 1867. / Sz.Zs. 1446

Ujfalvy Sándor: Két férfiu

74 a szó szoros értelmében, nem birtam elhúzni. A hideg feketére égette arczunkat; mint megannyi núbiai szerecsen ugy néztünk ki. Bámulva tapasztalám most Wesselényinek hovatovább mind hibásabb lövéseit. Egy elébb azt véltem, hogy gyakorlathiány miatt kijött a lövésből. Utóbb nem állhatám s közlém vele a nagy változás feletti bámulatomat. Fájdalmas hangon beszélgeté el, hogy utóbbi évek alatt egyik szemére merőben megvakult, a másik is annyira meggyengült, hogy a futó vadat mintha csak sürü fátyolon keresztül látná. Kedvetlensége nőttön nőtt; szokása ellen többnyire mélyen hallgatott. A vadászaton rendes állásaitól bucsut vett. Négy hó múlva örökre elveszté szemevilágát, mely hajdan egész környezetét fel birta villanyozni. Világtalanodása után pár évvel megkisérté még egyszer s utoljára a lövést: kivezetteté magát fáczánosába, s ott egy terebélyes nyárfa alá lapult, melyre a fáczánok éjjelenkint szoktak volt szállni. Azok gyügyögő hangjára hallgatva fellőtt, de nem talált, nagyon elérzékenyedve távozott el, és soha sem fogott azután fegyvert kezébe. Wesselényi a vadászatot is eredeti módon, másoktól ebben is eltérőleg, aesthetikai jó Ízléssel szokta volt párosítani: az elejtett vadakat a vadászat alatt nem használta fel, sem a csuhát le nem fejteté, hanem a nagy konyha külső falain csinos vegyitékben lőnek felaggatva, és gyékénynyel gondosan elfedve, hogy senki se láthassa. Az utolsó napon vendégei előtt leleplezteté, mi azoknak élvezetdús látványt nyújtott. Ez utolsó leghosszabbra nyúlt vadászata díszesebben koszoruzá a konyha falait mint valaha. Ott függtek tarka vegyületben a szép vadak : 386 nyul, 44 bakőz, néhány vadkan s gímszarvas, 38 róka, 12 vadmacska, 2 nyest, 4 farkas, 42 császármadár és 36 fáczán. Ezek festői vegyületén órákig gyönyörködtünk. Wesselényi nagyon sokat és kitűnően vadászott: többet mint kortársai. Az erdélyi nagyon sok vadászaton kivül, őszönként kijárt az osztrák, cseh, morva és magyarhoni nagyszerű vadászatokra. Fellengő lelkülete a csekélyebb tárgyat kevés figyelemre méltatta. Vadásznaplójába is csak a nagy és nemes vadat jegyezte fel, az aprót fitymálta, de később megbánta mulasztását, mert bámulatos mennyiséget mutatott volna fel. Egyebek közt gr. Kollonicsnak pozsonymegy ei köz vadászatán egy napon 105 nyulat lőtt. Többet, mint erdélyi vadásztársainak egy része egész életökben. Az általa lőtt nemes és nagy vadak száma is tetemes, 46 farkas, 220 szarvas, 262 vaddisznó és 45 dámvad halála áll naplójában feljegyezve, melyeket különböző időben és helyen ejtett el. Szarvast, vaddisznót és dámvadat részint a szabadban, részint a maga s mások va-