Lázár Kálmán (szerk.): Természetbarátok és vadászok évkönyve. Pest, 1867. / Sz.Zs. 1446

Havi naptár (12 rajzzal): A csillagos ég. Vadász-naptár. Ménes-naptár. Állatvilág. Erdőszeti naptár. - November

A CSILLAGOS ÉG. Már korán estve a novemberi mennyezeten, nyugot-délnyugot felől kelet-északkelet felé mutatkozik a fényes tejút, nyugoton a Hattyú, A n t in o u s s keleten Cassiopeja, Perseus és a Fuvaros által ékesítve — s alatta északkeleten emelkednek C a s t o r és P o 11 u x. Mélyen a mennyezet déli táján ragyog aFomahaud a déli Halban ; fölötte fénylenek a Vízöntő és a Pegasus csillagaikkal. Amott délfelé áll a szép Andromeda, alatta a Kos, jobbra a C z e t a változékony Mirával— balra a Bika Aldebarannal, Hyadok és Plejadokkal. A bika alatt ismét emelkedik Orion, melyet május óta az esti mennyezeten nem láthattunk, magasan nyugoton ragyog V e g a a lantban, alatta Ophincus leszálló félben. Tovább észak felé Hercules, a Korona és Bootes a láthatárhoz közelednek. Ezen hó első harmadának elmultával a pompájában ragyogó mennyezeten csendet és rendet háborgatni látszanak a már augusztusban emiitett csillaghullások. — De azon isteni szikra, mely bennünk él, nem gondolhat világokat rend nélkül, súlyos testeket súlypont nélkül, mely az égi testeket rendszerekbe összefűzi. A platói bölcsészet által áthatott Cicero azokban az emberi nem egykori hónát látta. A mult monarchikus szellemű században a csillagok közti rendet sem gondolhatván másként, mint egy a többi felett uralkodó planéta által eszközölve — keresték az égbolton a nagy tömegű központi napot, mely a mindenségnek középpontjában nyugszik. — Némelyek a ragyogó Sirius ban keresték azt — s ennek nagyságát s tömegét kiszámították, mely érdemessé teszi, hogy az egyetemi korlátlan királyi székét foglalja el — s azt találták , hogy átmérője tízezerszer meghaladja a földnek átmérőjét. Ujabban Mádler a plejadok legfényesebb csillagát Alcyonet a központi nap trónjára emelte. De nem tömege adja neki amaz elsőséget milliónyi társai