Lázár Kálmán (szerk.): Természetbarátok és vadászok évkönyve. Pest, 1867. / Sz.Zs. 1446
Havi naptár (12 rajzzal): A csillagos ég. Vadász-naptár. Ménes-naptár. Állatvilág. Erdőszeti naptár. - Június
Amott a délkeleti mennyezeten a hattyúban balra ennek legfényesebb csillagától, a Denebtől egy ködcsillag látható jó távcsövei. Ez Bessel számításai szerint 12 billió mfdnyi tavolságban lebeg. Pedig ez a legközelebbi vezércsillag az északi mennyezeten és távolsága mégis oly nagy, hogy fénysugarai csak is kilencz és egy negyed év alatt érhetnek el földünkre. Sőt Herschel kiszámítása szerint a legtávolabb vezércsillagok, melyeket nagy telescop segítségével látott, oly távol vannak tőlünk , hogy azoknak sugarai négyezer év alatt alig érhetnek földünkre. Vadász-naptár. A gímszarvas vadászásának tilalma e hó első napjáig tart, jó azonban még kímélni, mert téli szőrét elhányván, most kezd hízni és szépülni — s ha már épen szükség van ilynemű vadra, legfölebb fűről hizott nyársas, vagy szarvasüsző legyen az áldozat. — A bakőz igen jó már ugyan, de a későbbi élvezet kedvéért a levelezési időig kimélendő ; őzborjut kopók után , de leginkább lesből lehet lőni, mert az öreg nőstény éji legelés közben örömest kijár a vetésekre, borsóra, babra, lencsére és lóherére s erőre kapott borjait magával vezetgeti. — A szarvastehén azonban borjával a magányt szereti. — Lesből ittott már süldő nyul is lőhető. — Az öreg nyíllak bakzása még folyvást tart. A vadkan még a sűrűségben tartózkodik, de a 8—10 malaczos emse a meddőn maradt koczával bekóborolja a vetéseket, s a burgonyában, kukoriczában és más veteményekben nagy károkat tesz. A medvekölykek erőre kaptak, birkózva játszanak, pofozzák egymást, fára mászkálnak, meredek hegyről lehengerkődznek, epret, málnát szedegetnek ; az öregek vad-méh odúkat keresnek, őz- vagy szarvas-borjak után leskelődnek. A ragadozók megkölykeztek s ezért a vadász védelme és őrködése a nemes vad fölött e hónapban még szükségesebb, mint májusban volt; mertakölykek már ki-ki rándulnak ; a farkas éjjel kóborol, s ha csikót, borjut, bárányt kaphat, elevenen viszi azt kölykeinek a fojtogatás begyakorlása végett; a róka őzborju, süldő s madár odavetésével tanítgatja fiait gyilkolásra; a vadmacska, nyest, görény, menyét falánk és inyéncz barátja a fogolynak és fáczánnak , pedig ez utóbbinak csibéi épen most jőnek elé. E csibéket fáczánosokban, tyúktojással és hangyatojással tartják ; az öregek elé megszűnik a gabnaszórás, miután már elegendő rovart, szöcskét és tápfüvet találnak. A fogoly csibéit sűrű gazban, bokros kaszálóban vagy vetésekben neveli. E hó folytán a vadlibák szárnyra kelnek s János napja körül a legjobb vadászat esik rájuk, mert később tova költöznek. — Ha a vadász élő vadlibára tett szert, igyekezzék azt felnevelni, mert később csal-lud gyanánt használhatja és segélyével sokat fog lőhetni. — Látogassa meg továbbá a vadász azon helyeket, hol vadkacsák költöttek, mert e hó végével, sőt közepe táján is fog már lőhetőket találni. — Ez azonban csak oly kacsákról áll, melyek pocsolyákon s kisebb vizeken elkülönözve költöttek; nagyobb vizeken, ha csak nem egyszersmind vadludakra történik a vadászat, a kacsákat jövő hó közepéig jobb nyugton hagyni, mert még most sok köztük a gyönge. Fürj és haris folytatja párzását ; nagyobb része már tojt is s a hó vége
