Lázár Kálmán (szerk.): Természetbarátok és vadászok évkönyve. Pest, 1867. / Sz.Zs. 1446

Havi naptár (12 rajzzal): A csillagos ég. Vadász-naptár. Ménes-naptár. Állatvilág. Erdőszeti naptár. - Április

25 nak téres helyet kell elkeríteni, mely a lovaknak ivás és ösztönszerű fürdés közben túlpartra úszását meggátolja; hol pedig ezen üdítő körülmény hiányzik, s forrás vagy kut adja az ivóvizet 5 ott igen ezélszerü egy, a szükséghez képest tágas s lehetőleg fákkal környezett, kavicsos fenekű medenczét készíteni, mely a kútból vagy forrásból lecsapolás utján mindig friss vizzel teljék meg, s hol a legelő lovak naponként fürödhessenek. Jó szolgálatot tesz a könnyű léczkorlát, mely csekély fáradtsággal legyen bárhol felállítható, s mely a legelőt több részre ossza. — Ez esetben a lovak folyvást friss füvet kapnak. E munkához tehát most kell látni, hogy a legelőre veréskor májusban minden készen álljon. Állatvilág. A tavasz már ünnepét kezdi ülni. Minden nap diadalának egy ujabb jelvényét tünteti fel, igaz, még néha könnyű hó hull a zöldülni kezdő bokrok és fákra, de az azonnal ismét eltűnik. Napfény és esőzés oly gyorsan váltják föl egymást mint derű és ború egy szeszélyes nő kedélyében, hanem a mint ennek is egy kecsteljes, vidor mosolyáért feledjük duzzogását, ép ugy feledjük a gyorsan muló borút a mind több, több virágokat fakasztó napsugarak felragyogtára — hisz ezek biztosítanak, hogy mögöttünk már a tél s attól többé tartanunk nem kell. Elet, uj pezsgő élet vesz körül mindenütt. Szép, meleg napokon már ki-ki kandikál üregéből egy-egy róka fióka, a parlagi evetnek is már fiai vannak. Vándormadaraink is egy-kettő kivételével már mind itt vannak , s ismét zeng erdőn , mezőn a szárnyas zenérek kardala. Itt van már a főmüvész :a csalogány is, s költői álmait szőve szerelemről, fájdalomról, mély érzéssel dalol. — A többi zenérek a kékbegy, a nádi zenérek, a poszáták is megérkezve dallal üdvözlik a kikeletet. Az orvmadarak közül a törpe sasok (aquilla pennata és minuta), a kigyászó sas (A. brachidactila), a karvaly, héja, ölyvek tojásaikon ülnek. Az öntések, úgynevezett zöld-ár , felett halászkák és sirályok röpködnek villámgyors szárnyalással, néha hallatva panaszos, vijjogó kiáltásukat. A zöld vetés között megszólal a fürj. A fecske, eme kedves vendégünk fészkét tatarozza, s a télen át nálunk maradó állandó madaraink nagy része e hóban kikelti fiókáit. Az alsóbb rendű állatok közül naponta több több lepke, rovar, légy, pók látható s már több káros rovar megjelentét kezdjük észrevenni az általok okozott pusztítások által, mit a farügyeken s más hasznos növényeken okoznak. A sok közül csak a következőket emiitjük meg: kardos pillangó (Segelfalter. Papilio Podalirius) , gyász szög lencz (Trauermantel. Vanessa antiopa), zöldfoltos özöndék (Resedafalter. Pontia daplidice), málvabuska (Malvenfalter. Hesperia malvarum), kökényi pávaszem (Nachtpfauenauge. Saturnia spini), változó gyaponcz (Goldafter. Liparis dispar), gabna moly (Kornschabe. Tinea granella), kerti futoncz (Hohlpunk Laufkáfer. Carabus hortensis), püffögö pattogán'y^ (Bombardirkáfer. Brochinus crepitans), rézfényü röpér (Kupferiger Laufkafer,) nagyfejű csajkó (Rebenschneider), sir ásó dögész (Todtengraber. Necrophorusvespillo), közönséges cserebüly, érezfényü diszély