Lázár Kálmán (szerk.): Természetbarátok és vadászok évkönyve. Pest, 1867. / Sz.Zs. 1446

Havi naptár (12 rajzzal): A csillagos ég. Vadász-naptár. Ménes-naptár. Állatvilág. Erdőszeti naptár. - Január

m á 11 y (Emberica nivalis). A rovar világ e lióban mondhatni semmi életjelt nem ad s teljesen kihaltnak látszik, de csak látszik, mivel az uj nemzedék csirája millió meg millió tojás, pondró és báb képében téli álmába sülyedve vár a kikeletre, szintúgy mint a növények. A Balatonban e hóban foly nagyban a süllő halászat a jég alatt. Erdőszeti naptár. Erdőhasználat. A szálerdő üremnél a vetény- vigály- és végvágatokban kijelölt geszteknek vágása, épületi szerszám- vagy tűzifául legelőnyösebben eszközöltetik , miután tapasztalati tény, hogy a nedvkeringési szünet időszakában vágott fa legtartósabb és legtöbb tűzerővel bir. A gesztek ejtésénél és a fa feldolgozásánál figyelni kell, hogy az oly irányban történjék , hogy az által a serdény meg ne rongáltassék. Nagy hidegben, kivévén, ha a serdény egészen hóval van fedve — nem tanácsos vágni, minthogy a gesztecsek a fagy által törékenynyé válván , az eső gesztek által könnyen letöretnek, sőt a fagy következtében az épületi fának szánt gesztek is, lezuhanásuk folytán, szétrepedhetnek, megcsonkulhatnak és igy a kijelölt czélra alkalmatlanokká lesznek. Ügyelni kell arra is, hogy a hó magassága következtében a vágatokban magas tuskók ne hagyassanak, s a fafeldolgozásnál a nehezen hasadó göcsös tőkék a hó vagy a rőzsefa alá a favágók által, munka kimélés végett, ne rejtessenek. A sarjerdő nem vágatik, mivel a tuskók átmetszeti lapjokon ki lévén a hidegnek téve, ennek következtében sarjadzási képességökben gyengülhetnének, sőt korhadásnak indulván , ki is veszhetnének. Kivételt képeznek e tekintetben az égerlápok, melyekhez a viz miatt csak akkor lehet férni, ha azok be vannak fagyva, ezek vágásánál következőkre kell ügyelni: a tuskók oly magasan hagyandók , hogy azok tavasszal a viz szine felett álljanak; a vágás éles fejszével ferde irányban ugy történjék , hogy az által a kéreg a tuskóról az átmetszeti lap körül le ne szaggattassák , mert különben a hideg és viz behatása által a tuskók sarjképessége csökkenhetne, végre a másodszori vágásnál az utolsó sarjból a kihajtás biztosítására csonkokat kell hagyni. Általában a fa feldolgozásnál a favágók feletti éber felvigyázat szükséges , hogy azok a fát különzékek (Sortiment) szerint a meghatározott hosszaságban vágják s tömötten és elég magasan ölbe rakják. A rőzse-nyalábok kötése csak lágy időben történhetik, mert hideg időben valamint a kötő gúzs, ugy a rőzse is törékeny s igy sok veszendőbe menne. Az erdőgyérítés szintén előnyös, csak arra kell vigyázni, hogy magas tuskók ne hagyassanak. A mocsárokban és erdei tavakban a nádat kell vágni. F a-s z á 11 i t á s. A fagyott talaj vagy szánut, és a fuvar-erő bősége könnyíti a szállítást, azért az időt felhasználván, igyekezni kell a tűzifát szánon vagy szekeren haza hordani, a nehéz épületi- és szerszám-fát szánon vagy taligán legalább az erdőből kivontatni és ászokra fektetni. Az égerlápokból és a lanka erdőkből a vágott fát e hó végéig minden esetre ki kell hordani, nehogy a tavaszi áradások korán való beállta a vágott fakészletben kárt okozzon. A hegységi erdőkben a tűzifa, hasábokban gyalogszáuon az usza-patakokhoz vagy szénhelyekhez hordatik, vagy tönkökben az őszön készült ergetyükön lecsúsz-