Lázár Kálmán: A szabad természetből, Képek és vázlatok / Pest, Szent István Társulat, 1873. / Sz.Zs. 1689

VII. Ingyen munkások

TII. INGYEN MUNKÁSOK. 87 mint a mennyi jóval. Emellett valódi örök mozdony nyugtalanul ide-oda röpkéd, egy faoduban eltűnik, aztán előbuvik, egyik ágról a másikra kúszik oly ügyességgel, mely megszégyenitené a leghíresebb tornászt is, s mind eme testgyakorlatai közben folyton a rovarok után kémkedik, s jaj annak, amelyiket szemrekapta, mert az menthetetlenül veszve van. De ime : egy közeli fa gallyai között két kis madár kezd czivakodni ; hősünk ezt azonnal észreveszi, nyomban ott terem, s mint hivatlan békebiró kezdi osztogatni az igazságot, erős csőrével a czivakodók fejét derekasan kopogtatva. Alig fejezte be eme fontos szerepét, csengő »czink« szavát hallatva tova szállt s valamely uj csinyen töri fejét. Ha nem mutatkozik semmi jó alkalom, kémkedve, kalandkeresésre indul; bekalandoz erdőt, mezőt, megjelen a gyümölcsösökben, emberi lakok közelében, éles 'megfigyelő tehetséggel birva, semmi sem kerüli ki figyelmét. Emellett nagyon kiváncsi és merész, minek gyakran megadja az árát s hurokra kerül, de ha egyszer sikerül egynek a tőrből menekülnie, azt ugyan egy könnyen nem lehet ismét kézre keríteni.«*) Nyáron rendszerint lomberdőkben tartózkodik, mint az erdész szorgalmas ingyen munkása, fáradhatatlanul szedve az erdőkáros rovarokat és azok petéit; őszre világot látni megy. Kis csoportokba *) A szénczinke oly bizalmas, hogy az emberi lakok közvetlen közelében is fészkel, sőt a > Waidmann« czimű német lap 1872-iki 20. számában irja, hogy a Baseltól a fő állomásu Leopoldshöhén a vasnti indóháznál alkalmazott levélládába fészkelt egy pár.