Lázár Kálmán: A szabad természetből, Képek és vázlatok / Pest, Szent István Társulat, 1873. / Sz.Zs. 1689

VI. A hullámok között

78 VI. A HULLÁMOK KÖZÖTT. Azonban ki meri magáról állitani azt, bogy nem volt életében egy önfeledt percze ? Ezt halunkról sem mondhatjuk el. Ep ez az, minek a horgász örvend. Midőn vihar előtt, egy hő nyári nap tikkasztó melege az erdők déli csendét aggasztó némasággá változtatta át; midőn a függőlegesen aláhulló napsugarak égetően sütnek, egyetlen falevél nem mozdul, egyetlen madár nem szól, csak a messze távolból hallatszik a dörgés tompa zúgása és szivünk önkénytelenül elszorul: a patak akkor is gondtalanul szalad tova, átlátszó kristálytiszta hullám« között pedig ép ilyenkor kezdődik a valódi vig élet í kő és gyökerek alatti rejtekeikből előjőnek a fürge pisztrángok, néhol egész sorokban, csapatonkint, másutt egyenkint, s valamennyi örülve életének vigan játszadozik, mintha a megtestesült gondtalanság és vidorság volnának; egymást űzve, alámerülnek a viz mélyére, eltűnnek perezre a part árnya alatt, majd ismét a viz felszíne alatt siklanak tova, vagy egy-egy tovaszálló szitakötő után felcsap, ki a vizből, inkább mulatság kedveért, mint éhségből. A horgász örömmel siet ilyenkor a patak partjára, tudva, hogy gazdag zsákmányra számithat, mert halunk ily rekkenőségben megfeledkezik s mohón kap a csábító csalétek után, mely elrejti szemei elől a reá vészthozó gyilkos horgot. Még könnyebb fogni ivás idején, oktoberben és novemberben. Ilyenkor teljesen megfeledkezik biztonságáról s majdnem kézzel fogható, de ilyenkor csak koczalialász üldözi. Ilyenkor egyik patakból a másikba vándorol seregesen s nagy előszeretettel