Lázár Kálmán: A szabad természetből, Képek és vázlatok / Pest, Szent István Társulat, 1873. / Sz.Zs. 1689

V. Künn a réten

V. KÜNN A RÉTEN. 57 De nemcsak a költőkre gyakorol a zöld rét kellemes hatást, hanem mindazokra, kik a természet szépségei iránt fogékony kebellel hirnak. Hányszor elmerültem én is nézéséhe tavaszszal, mikor a remény zöldjét naponkint igéretteljesebb fokozatban tüntette föl. Hányszor hallgattam a zöld fü eresze alatt bujkáló fürj kedves pitypalaty-át, vagy az illatos virágok közöl fölszálló pacsirta dalát! Mindig különös érzés szállt meg, mikor teljes virágzásában álló réten husz-harmincz kaszást láttam, a mint harsogó kaszáik előtt hullottak a rendek ; odább roszat nem sejtő fürj hivta társát, a pacsirta fűben rejlő fészke fölött lebegve vigan dalolt, s gondtalan szöcskék serege ugrált a ledöntött rendeken, nem is sejtve, hogy most szép otthonjuktól fosztatnak meg. És midőn a nap elfonnyasztva a ledőlt rendeket, azokból üde illat szállt föl, kéjesen szivtam be azt, de feledni még sem tudtam, hogy ez millió meg millió legyilkolt ifjú élet utolsó lehelete. Sokan, nagyon sokan elragadtatnak a rét szépsége által, de mivel nem ismerik, öncsalatásukban azt hiszik, hogy szépségét egyedül az ott elszórtan diszlő tarka virágoknak köszönheti. Csalódnak. Végre is a rétet nem ama tarka virágok képezik, hanem a füvek. Képzeljük csak a rét virágait zöld fükeretjök nélkül, az esetlen alakú katángot, a bizarr kinézésű pillangósokat, a keresztes viráguakat magukra hagyva, szétszórtan, fölsarjadzva a kopár talajon: vájjon nem ugy vennék-e ki magukat gyepkörnyezet nélkül,mint moly-ette szalon-szőnyeg, mely-