Lázár Kálmán: A szabad természetből, Képek és vázlatok / Pest, Szent István Társulat, 1873. / Sz.Zs. 1689

IV. Az erdők dalosai.

53 IV. AZ ERDŐK DALOSAI. sok pedig sűrű tüskebokorban üti föl tanyáját, sövénykeritések eresze alá, vagy malomgátakban, mivel nagyon kedveli a viz közelét. Azonban bárhol találjuk is fészkét, az mindig nagy gonddal van készitve ; többnyire kis gömböt képez, bejáró lyukkal; anyaga egyiknek kizárólag moha, a másik fűszálból •és falevélből van szőve és tollúval kiágyazva. Néha idegen fészket használ s azt gondosan átalakitja. Különös sajátsága némelyiknek, hogy különböző helyeken 5—6 fészket rak, melyeknek egyike lakásaul szolgál, a többi menedékhelyül. Rendkívül élénk, dévaj, hetyke s amellett mégis félénk. Nagyon mulatságos, mikor mitől sem tartva, hetykén berzenkedik, de a mint a veszélynek csak árnya is mutatkozik, rémülten húzza meg magát egy perezre, de csak is egy perezre, mert a gondtalan kis szárnyas soká aggódni nem tud. Elevenség-, jókedv-, ügyességés gyorsaságban kevés madár múlja őt fölül. Mindig oly hetykén ugráncsol, mintha soha szükséget nem szenvedne ; még télen át is, ha nincs rendkívüli zivataros idő, és a nap néha kisüt; akkor is, mikor legszívósabb állandó madarunk, a veréb, elkedvetlenülve a nagy hideg miatt, fölborzolt tollazattal szomorúan ül ott: ő akkor is jókedvű s olyan vigan dalol, mintha a tavasz már beköszöntött volna. Főleg ez teszi őt kedveltté mindenki előtt. Éneke kitűnően kellemes és változatos, fütyölő, tiszta, csengő, erős hangokból áll. Rendkívül fölviditó és éltető hatást gyakorol az emberi kedélyre vig dala télen át, mikor minden a merev halálra emlékeztet, minden állatnál a szomorúság , a csüggedés kifejezésével ta-