Lázár Kálmán: A szabad természetből, Képek és vázlatok / Pest, Szent István Társulat, 1873. / Sz.Zs. 1689

IV. Az erdők dalosai.

IV. AZ ERDŐK DALOSAI. 43 észre, mikor a fákat, cserjéket még viruló zöld lomb disziti, de elhagyták már a madarak. Ekkor szép, de hideg halottá lesz, mert hisz a madarak az erdő éltető szellemei, bájos művészei. Es a művész elnevezés teljesen megilleti őket. A zenérek tökéletesbülés felé törnek, mindenikök mintaképet választ magának, annak dalait lesi el, azokat utánozza s utóbb mesterével versenyre kel, s lázas dicsvágygyal igyekszik őt fölülmúlni. Ezt számos példa bizonyitja. Néha megtörténik, hogy kedvök telik egy rosz kontár utánzásában, de viszont számos példa van arra is, hogy a csalogány más fajabelivel versenyre kelve, addig dalolt, mig halva húllt le. Kitűnik ebből, hogy a madár átérzi dalát. Ha szeret, költővé lesz s választottja szivét művészete által kivánja megnyerni, tőle kitelhető szép alakban zengve el előtte érzelmeit. O dalol; de csak annak, akit szeret, csak azt énekli meg, ami előtte kedves. Dallal édesgeti magához társát, fogságban dallal üdvözli megkedvelt gazdáját. Dalra készteti az ujuló lomb, a zöld pázsit. Lelkesült dallal üdvözli ő, a világosság gyermeke, az első reggeli sugárt, és este dallal búcsúzik el az utolsótól. r Es hogy átérzi azt, mit dalol, és hogy érzelmeinek tud hangokban kifejezést adni, mutatja az is, hogy a körülményekhez alkalmazottan, mily különböző dala? Mennyi öröm, kéj, lelkesülés rezgi át reggeli dalát, melylyel az első napsugarakat üdvözli, és minő méla a legtöbb madár esti dala, mikor búcsút vesz a lehanyatló naptól, — mintegy kihallat-