Lázár Kálmán: A szabad természetből, Képek és vázlatok / Pest, Szent István Társulat, 1873. / Sz.Zs. 1689

III. A gabonaföld

III. A GABONAFÖLD. 33 Ott fészkel a kellemes »pitypalaty«-át hallató fürj, sok fogoly, szántóka, pacsirta, oda repülnek kora reggel és naplemente előtt a vadgalambok, görlék, mezei verebek, seregélyek. A gazda sötét szemmel nézi ez állatokat, mivel érés idején a lehullott szemeket, melyek úgyis elvesznének, felkapják, sőt a galambok és verebek néha a zsenge kalászokat kiverik, szárnyaikkal verdesve, mintha csépelnének; ezzel igaz, némi kárt okoznak, de tavasztól majdnem aratásig, haszonhajtólag működnek, rovarokkal s gyomok magjaival táplálkozva. Különösen áll ez a méltatlanul kártékonynak kikiáltott, még vadász-törvényünk által is üldözött vadgalambról ; életemben legalább 2—300 elejtett vadgalamb begyét metszettem fel, s abban kora tavasztól aratásig mindig gyom magvait találtam, legtöbbször a konkolyét. De ez ártatlan lakosság mellett a buza ellenségei is felütik tanyájokat a gabonaföldön. A gabona csiráján és gyökerein rágódó egerek, a mezei (házatlan) csiga (Limax agrestis), az áska, a cserebüly pajorjai (Engerling) a nyúl, a hörcsök, mely az érett szemeket gyűjtve magtárába, nem a gabona, hanem a gazda ellensége. — A buzaszárlégy alig vonalnyi nagyságú fekete, alsó részén sárga, parányi állat, mely a növény főhajtását rágja le; a buzamoly (agrestis tritica), mely gyökerein rágódik s különösen a búzaszipoly (cecidomia tritici.) E picziny rovar olykor rendkivüli pusztításokat tesz. Néha nagy kiterjedésű területeken a gabona szára letörik s kalásza léha marad. E tünemény okát Gr. Lázár K. »A szabad természetből.« 3