Lázár Kálmán: A szabad természetből, Képek és vázlatok / Pest, Szent István Társulat, 1873. / Sz.Zs. 1689

III. A gabonaföld

III. A GAB

ONAFÖLD. 29 Ha aztán pár esős nap után beköszönt a »vén asszonyok nyara«, — beállanak az utolsó meleg napok, még egyszer felmosolyog a természet, mint a véglobbot vető lámpa, akkor már zöld pázsitként borítja az ujvetés a földet, jelezve az uj nemzedék ujuló életét, és a vetés fölött lebegve pacsirta dalol, mintha mondaná: »Ha jön a tavasz, ide rakandom kisded fészkemet.« A közönséges, mindennapi gazda, főleg nálunk, hol ritkán kérdik : »mi miért?« csak azt nézi: göröngyös-e a föld, ritkán kelt-e ki a vetés, egér evett-e ? Egyebet ott a gabona-földön nem lát, egyébre nem gondol. Csoda-e, ha a földmiveléssel nem foglalkozó alig méltatja egy tekintetre, s prózainak tartja. Hisz, hacsak annyiból állana a gabonaföld egész története, hogy egy területet jól-roszul fölkarczolunk, azt bevetjük, kigyomláljuk ugy a hogy. a föld pedig vézna gabona-szálakat teremve, elhagyatva, mintegy átokterhelten áll ott, — no akkor csakugyan a legszomorúbb próza képét nyújtaná. De mi másként van ez! Tudja ezt a megfigyelő gazda és a természetbarát. Az ő szemökkel nézve, az a vizsgálatra gazdag és ingerlő anyagot szolgáltat. Nem hálátlanság-e, hogy oly sokan mindennapi kenyeröket éve, nem is gondolnak a növényre, melynek azt köszönhetik, nem kérdik élettörténetét, s azt nem is vágynak ismerni ? Pedig mily hálás e vizsgálat! nem csak megtanít arra, miként gyara-