Lázár Kálmán: A szabad természetből, Képek és vázlatok / Pest, Szent István Társulat, 1873. / Sz.Zs. 1689

II. A tavasz egyik liirnöke

II. A TAVASZ EGYIK HIliKÖKE. 21 dárnak tartja; ott ellenben, hol mérges kigyók gyéren fordulnak elő, határozottan a kártékonyok közé sorozom. Igaz ugyan, hogy a cserebüly-pajorok fölszedése által hasznot hajt; de ezek vadászatára csak a szükség kényszeríti, míg a kárt nem okozó békát, a hasznos gyíkot, a méheket, és számos, földön fészkelő kisebb-nagyobb madár fiait pusztítja. A reáfogott jó tulajdonok egyikének fátyolát föllebbenteni nem fog ártani. Jó barátai ugy tüntetik föl, mint a kedélyesség mintaképét. Nem akarom teljesen megtagadni tőle a kedélyességet; de tény az, hogy ez oly békésszellemü, csöndes madár gyakran szenvedélyes kitörésekre engedi magát ragadtatni, s nemcsak különben gondosan ápolt fiait utasítja rendre csőr-ütésekkel, hanem társát is. Féltékenysége pedig páratlan a madárvilágban. Miután madarunkat meglestük a vadászaton, s bonczolás alá vettük jó és rosz tulajdonait, vessünk még egy tekintetet házi életére, vándorlására. Tavaszszal, amint hozzánk beköszönt, azonnal régi fészke kitatarozásához lát. Ehhez oly hű, hogy ismernek már százados fészket, mely ivadékról ivadékra szállott. Azonban tisztelet becsület az ily ősrégi gólya-kastélyoknak, de azokról azt elmondani nem lehet, hogy valami remek építmények. Az egész keresztbe halomra rakott vastag gallyakból áll, és miután átmérője egy öl, magassága 2—3 láb, s évenkint még magasabbra emelik, nem tartozik a ritkaságok közé, hogy egy-egy korhadt szaruzatu csürfödele összeroskadt súlya alatt. A fészekben aprilisban 4—5 szennyes fehér