Lázár Kálmán: A szabad természetből, Képek és vázlatok / Pest, Szent István Társulat, 1873. / Sz.Zs. 1689

II. A tavasz egyik liirnöke

18 II. A TAVASZ EGYIK HÍRNÖKE. ott kell hagynia is a szép rétet, mely az ő gazdagon ellátott zöld asztalát képezi. Valóban eme tulajdonságát tekintve csodálkoznom kell, hogy e circumspectus madárnak az erdélyi szász atyafiak nem jelöltek ki diszhelyet czimerökhen. Milyen jól illenék oda a czimeres paizs felett a méltóságos gólya-madár, röpülésre kész, félig kitárt szárnyakkal. Még inkább csodálkozom azon, hogy tudtomra e megtiszteltetésben csak egyetlen egy régi megye (Heves m.) részesitette, pedig e madár oly kimért magaviseletében, mint valami táblabíró. Gólya ur egyébként nagyon falánk is, és kétségessé válik, vájjon hasznos-e avagy káros, és érdemes-e ama kiváló kíméletre, melyben részeltetik ? Szellőztessük kissé a kérdést. Életmódja gyilkosságra utalja, s torkos is levén, annyira beleélte magát zsivány-mesterségébe, hogy a mikor szerét ejtheti, csupa mulatságból többet is gyilkol, mint a mennyire szüksége van. Hogy megtudjuk, miféle állatokkal él, s hogy életmódjával közelebbről megismerkedjünk: kisérjük el vadászatára. Mikor a fecske elcsicseregte hajnali dalát, s a fölkelő nap első sugara tündöklő színekben ragyogtatja a fűszálon rezgő harmatot: élet támad a gólya-íeszekben is. A fiatalok elkezdenek sziszegni, az öregek egyike magasra fölemelkedik, szárnyait nyújtóztatja, megrázza tollazatát s kelepelve tova szárnyal. A falu közelében nyirkos réten kezdi meg reggeli vadászatát. Földre irányozott csőrrel léptet figyelmesen a nagy fűben. Egyszerre villámgyorsan