Lázár Kálmán: A szabad természetből, Képek és vázlatok / Pest, Szent István Társulat, 1873. / Sz.Zs. 1689

II. A tavasz egyik liirnöke

3 6 II. A TAVASZ EGYIK HIUNÖKE. azonban nyirkos hegyvidéken is található. Maga- tartása mindenütt egyforma, s lakhelye nem gyako- rol reá befolyást, mint sok más madárra. Brehm e madár magatartásában bizonyos mél- • tóságot lát; előttem ngy tűnik fel, mint oly ember, kit ostobának nem nevezhetünk ugyan, de aki túlságos öntetszősége által kissé nevetséges. Az a túlságos nyugalom, kimértség s mondhatni feszesség, mely rajta észrevehető, mikor nagylassan tovaléptet, a szemlélőre is cornice hat, de e benyomás azonnal eltűnik, mihelyt röpülni látjuk. Az a biztonság, az a könnyüség, melylyel nagy köröket vonva kereng a magasban, azok a szép csavarvonalak, melyekben aláereszkedik, festőileg széppé teszik őt. Be kell vallanunk azonban azt is, hogy még akkor is, midőn pedáns vén iskolamesterként léptet tova, megnye- „ rőbb alak, mint, a gém, mely rendszerint nagyon esetlen ferde állásba szokta magát helyezni, ami bárgyuságát azonnal elárulja. A gólya ellenben nagyon kifejlett tehetségekkel bir. Némileg elkényeztetett madár is ő, s talán épen ez okozza feltűnő elbizakodottságát, a mi minden kegyencz betegsége. Hozzászokott már az emberek részéről tapasztalt jó bánásmódhoz, és ugyszólva zokon vesz minden legcsekélyebb megzavarást. Azon háznak, melynek födelére fészkét rakta, tulajdonostársaul tekinti magát. Mikor valamelyik gonosz gyermek felabajgatja otthonjából s ágacskát vagy kövecset hajt fel kastélyába, nem hogy felriadva távoznék, hanem magasan fölemelkedve, szárnyait félig kiterjeszti és kifejezésteljes taglejtés ki-