Lázár Kálmán: A szabad természetből, Képek és vázlatok / Pest, Szent István Társulat, 1873. / Sz.Zs. 1689

II. A tavasz egyik liirnöke

3 6 II. A TAVASZ EGYIK HIUNÖKE. azonban nyirkos hegyvidéken is található. Maga- ­tartása mindenütt egyforma, s lakhelye nem gyako- ­rol reá befolyást, mint sok más madárra. Brehm e madár magatartásában bizonyos mél- • tóságot lát; előttem ngy tűnik fel, mint oly ember, kit ostobának nem nevezhetünk ugyan, de aki túl­ságos öntetszősége által kissé nevetséges. Az a túl­ságos nyugalom, kimértség s mondhatni feszesség, mely rajta észrevehető, mikor nagylassan tovaléptet, a szemlélőre is cornice hat, de e benyomás azonnal el­tűnik, mihelyt röpülni látjuk. Az a biztonság, az a könnyüség, melylyel nagy köröket vonva kereng a magasban, azok a szép csavarvonalak, melyekben aláereszkedik, festőileg széppé teszik őt. Be kell vallanunk azonban azt is, hogy még akkor is, midőn pedáns vén iskolamesterként léptet tova, megnye- „ rőbb alak, mint, a gém, mely rendszerint nagyon esetlen ferde állásba szokta magát helyezni, ami bárgyuságát azonnal elárulja. A gólya ellenben nagyon kifejlett tehetségek­kel bir. Némileg elkényeztetett madár is ő, s talán épen ez okozza feltűnő elbizakodottságát, a mi min­den kegyencz betegsége. Hozzászokott már az em­berek részéről tapasztalt jó bánásmódhoz, és ugy­szólva zokon vesz minden legcsekélyebb megzava­rást. Azon háznak, melynek födelére fészkét rakta, tulajdonostársaul tekinti magát. Mikor valamelyik gonosz gyermek felabajgatja otthonjából s ágacskát vagy kövecset hajt fel kastélyába, nem hogy felri­adva távoznék, hanem magasan fölemelkedve, szár­nyait félig kiterjeszti és kifejezésteljes taglejtés ki-

Next

/
Oldalképek
Tartalom